A Szív, 1989 (75. évfolyam, 1-12. szám)

1989-12-01 / 12. szám

560

Egy népszokásnak legalább két oldala

Szerda este van. Ez ünnepnapnak számít a központban. Sok-sok komoly férfi és nő jön hallgatni Jézus életét. Nem egy igen szívesen jön. Másokat még kissé noszogatni kell. De mindenesetre sokan vannak. Ez fontos dolog az én missziómban, mert a kegyelem segítségével ebből a ,,sokból” kialakult egy komoly hittantanuló csoport.

Egyszer csak nagy zenebona hallatszik az utcán. Trombitálnak, énekelnek. Mi van? Orvosságárus jön nagy színészgárdával. Lesz ének, zene, tánc, hókuszpókusz (s közben az emberek zsebét is megszabadítják néhány pénzdarabtól). Az orvosságárus alaposan beleszól ügyeinkbe. Alig jön valaki hittanra. A felnőtteket is érdekli a színház stb. A gyerekek egyenesen nem tudnak meglenni nélküle. így hát mamájukat elcibálják a „színházba" (szabad tér az Úr csillagai alatt).

A múltkorában 10 napig játszott egy ilyen orvosságárus. Minden este keresett annyit, hogy másnap érdemesnek tartotta folytatni. Egyik szerda este még itt voltak. Gondoltam, nem jön senki hittanra. Azonban kellemesen csalódtam. Miért? Féltek az esőtől, nem mertek játszani. Én nem féltem. így a „szemesnek áll a világ, vaknak az alamizsna” elve alapján jól sikerült az esténk. (Ismét sokan jöttek.)

Végre elment az orvosságárus. Na, gondoltam naivul, most egy ideig nem lesz bajom velük. Nem így történt. 2-3 nap múlva másik csoport jött. Ezek nemcsak játszottak, hanem egyenesen itt laktak a faluban (múlt évben egyszer egy hónapig). De ezeknek már nem ment. Vasárnap este játszottak (rendesen éjjel 11-ig). Nem sokat kerestek. A következő este 10 óra felé, mikor vidékről jöttem haza, már teljes sötétség volt a „színpad” körül. A következő este már nem játszottak, aztán el is mentek. így szerdától nyugodtan folytathattuk a hittant.

Ha a színház csak egynapos (s éppen a hittan estéjén), szinte biztos, hogy a legtöbb hallgatót elviszi. Miért egynapos némelyik helyen és egyhetes másutt? Vannak helyek, ahol az emberek szívesen megnézik az orvosságárus szórakoztató programját, de alig vesznek on/osságot. Viszont az orvosságárusnak a fő célja a pénzkeresés, nem a szórakoztatás, s így másnap este már nem jön vissza (mi sem, mert másnap este már más helyen adunk hittant).

Ezt a népszokást mi nem vagyunk képesek megváltoztatni. Keresztényeink is szeretik nézni. Nem marad más hátra, mint a türelem. Türelmesen meg kell várni a legközelebbi alkalmat. Erénygyakorlatunkat fel kell ajánlanunk hallgatóinkért, hogy a Gondviselés mihamarabb kinyissa szívüket s megerősítse hitüket.