A Szív, 1989 (75. évfolyam, 1-12. szám)

1989-02-01 / 2. szám

54

hanem aki úgy látja, hogy nem bír ott emberi módon élni, maradjon. Szép összmunkát kezdtek az állam vezetői a Vöröskereszttel és a felekezetekkel, köztük az Egyházzal. A püspöki kar, mivel a határ legnagyobb része az én egyházmegyém széle, a segélyek ügyét rám bízta.

Gyorssegélyt nyújtunk minden átjövőnek, aki rászorul. (Van, aki a folyón átúszva egy szál vizes ruhában érkezik, hiszen ma már 75%-a útlevél nélkül, szökve jön.) A gyorssegély összege általában személyenként 500 forint. A segélyt nyújtó plébániáinkon ruhákat gyűjtöttünk, válogathatnak. Próbálunk mi is, az állami szervekkel együtt is lakást és munkát közvetíteni. — Mindenkivel elbeszélgetünk. Ha nem szükséges az itt maradása és otthon nincs különleges nehézsége, tanácsoljuk, ha útlevéllel jött, térjen vissza. — Heti istentiszteleti alkalmat biztosítunk nekik, ahol ugyan nem csak ők vannak jelen, de aminek a végén közös beszélgetésre, egymással való találkozásra hívjuk Őket a plébániára. Szendvics, üdítő mellett találkozhatnak.

Nagy nehézséget jelent, hogy újabban kb. 20%-a az átjövőknek magyarul nem tudó, román nyelvű személy. Ezek befogadása is hasonló módon történik. Az 8 segélyezésük nehezebb, mert munkát nyelvismeret nélkül nehezen találnak. Nagy részük nyugatra szeretne menni, de továbbengedni Őket csak akkor lehet, ha valamelyik országból befogadói igazolást kapnak. Mind ők, mind a munkába még nem álltak újabb segélyre szorulnak. így sok esetben többször is fordulnak hozzánk. Ellenőrzésül mindig bejegyezzük mi is, a többiek is a tartózkodási engedélyük hátuljára a dátumot és az összeget, hogy így megakadályozzuk a kapzsi visszaéléseket.

Sokan kapnak élelmet, gyerektápszert is. A munkába álláshoz a munkahelyig egy-egy alkalommal ingyen vasúti jegyet biztosít részükre a kormány. Jelenleg még kevés köztük a munkanélküli, de a lakáskérdés eléggé megoldhatatlan. Megkapták a régi munkásszállásokat, családostul is használhatják azokat (ez a hazaiaknak nem volt lehetséges), de problémájuk így sincs megoldva. Az állam a pótköltségvetésben 300 millió forintot utalt ki támogatásukra, de a mi segítségünk nélkül, azt hiszem, már nem telne sokra belőle.

Nézzük a számokat. Budapest: kilenc plébánia foglalkozik a menekültekkel komolyabban, a támogatottak száma 8.655, az adományok összege 4.288.000 forint. Békéscsaba, Miskolc, Szeged: 499 személy, 262.500 forint. Debrecen: 4.871 személy, 1.975.100 forint (itt emberfeletti munkát végeztek papjaink, a legtöbb átjövő itt áll meg először). Tehát a hozzánk fordultak száma 14.025 személy, az összes pénzbeli támogatás 6.525.600 forint. Ehhez jön a letelepedési dolgokhoz nyújtott 2.040.000 forint, a ruhák, az élelem stb.

Országosan 9.000 letelepedési engedélyt adhattak ki eddig (így tudom a sajtóból). A még ittlévők száma ezen fölül 5—10 ezer lehet még, akik közül Romániába nem sokan fognak visszatérni.