A Szív, 1989 (75. évfolyam, 1-12. szám)
1989-12-01 / 12. szám
548 megjelenik feltámadása után és az az első szava: „Ne féljetek!” Ott tudtam ezt a részletet úgy kifejteni, hogy éreztem, megértették, mit akarok. Én magam is rádöbbentem, mit jelent a föltámadt Úr szava, hogy „ne féljetek”, azoknak a hívőknek, akik már találkoztak a Föltámadottal, és hogy őket semmiféle hatalom nem kényszerítheti, nem befolyásolhatja, nem félemlítheti meg. Szomorú élmény volt észrevenni, hogy a kisgyerek, aki a szentgyónást végzi, a gyónási ima szövegét cirill betűkkel írta le. De ez a gyerek azért ott volt a templomban. Húsvét vasárnapján volt ott a szavazás. Ekkor hallottam, kitörő örömmel mesélték, hogy az egyik faluban sajátos módon vették vissza templomukat. A dobokai templomról van szó, ahol szlovák anyanyelvű hívek vannak. A templomot a 60-as években elvették. Most megígérték, hogy visszaadják. Sok ígéretet kaptak. Moszkávig eljutott az ügy, de a hívek a templomot nem látták. Bejelentették tehát, hogy addig nem mennek választásra, amíg a templomot vissza nem adják. Vasárnap 10 órakor még senki nem volt választani. Ekkor a tanácselnök könyörgőre fogta a dolgot: ő megesküszik, hogy a templomot visszakapják, higgyenek neki és menjenek választani. Ha a falu szabotálja a választásokat, ez az ő állásába kerül. Ünnepélyes körülmények közt megeskették a tanácselnököt - gyertya, evangélium, kereszt jelenlétében - s mondták, hogy mire esküdjön, miket mondjon. Egészen odáig jutott el, hogy a gyermekei élétére és egészségére kellett volna esküdnie, de erre már nem volt hajlandó. Kitört belőle a sírás és bevallotta, hogy ő tulajdonképpen milyen helyzetben van. A templom visszaadásának az engedélye már régen megjött, de a közvetlen felettesei, a kárpátaljai, ungvári hatóságok őt arra bírták, hogy húzza, halassza az időt, míg lehet. Nyilván arra aspiráltak, hogy majd megbukik Gorbacsov, és akkor nem lesznek abban a kellemetlen helyzetben, hogy átadtak egy templomot, amit nem lett volna szabad. Lesz-e folytatása ennek az idei húsvéti kisegítésnek Kárpátalján? Úgy tűnik, hogy az ottaniak kicsit fellélegezhettek. El merik küldeni iskolásgyermeküket a templomba. Úgy tűnik, hogy a hatóságok komolyan engedélyezni fogják nemcsak azt, hogy plébániákat visszaadjanak, hanem azt is, hogy hitoktató helyiségeket építsenek. Bízhatunk abban, hogy ha így folytatódik a dolog, akkor egy pár év múlva nem lesz szükség arra, hogy innen menjenek papok Kárpátaljára. Ők úgy látják, a gorbacsovi iránynak egy olyan irdatlan masszával kell megbirkóznia, hogy nem bizonyos: győz-e a minőség a mennyiségen. A húsvéti hangulatban - ha hallgatnák ott ezt a beszélgetést - mit üzennének a kárpátaljai magyaroknak? Krisztus föltámadott a halálból, halálával legyőzte a halált, a sírban lévőknek életet ajándékozott.
