A Szív, 1989 (75. évfolyam, 1-12. szám)
1989-12-01 / 12. szám
545 ravaszság a világhódító erő. Te másként gondolkodok „Boldogok a szelídek, mert övék lesz a föld”. „Vágyva vágytam” (Lk 22,15), mondtad az utolsó vacsora kezdetén. A léleknek, amelynek nincsenek vágyai, annak levágták a szárnyát. A vágyak tesznek fiatalossá, lendületessé. Azt akarod, hogy Feléd, az „Igazság” felé (Jn 14,6) állandóan egészséges, lendületes vágyak feszítsék lelkünket. Ezért hirdeted: „Boldogok, akik éhezik és szomjúhozzák az igazságot, mert majd eltelnek vele”. Egyszerű ha nem vagy, hogy jön létre, mitől most az éj feltündökölt? Isten hangja dörgött minden népre, most szelíd lett s benned földre jött. Tán nagyobbnak képzelted el őt? Mi a nagyság? Nyílegyenest futva szel keresztül tért és anyagot. Csillag nincs, mely képes ilyen útra. Nézz a királyokra: ők nagyok, mint ajándék, ölednél ragyog ami nekik a legtöbbet érő, s tán te is ámulsz e kincseken —: de a szoknyád ráncai közt, nézd, Ő már itt maga túltesz mindenen. Minden mirha túl a tengeren aranyékszer és illatos fűszer, mely kábítja az érzékeket: mindez kurta gyorsasággal tűnt el, s mindent végül megbánás követ. Ám ő, meglásd, mit hoz: örömet. KRISZTUS SZÜLETÉSE (a „Mária életé”-ből) Reiner Maria Rilke (ford. Farkasfalvy Dénes)
