A Szív, 1989 (75. évfolyam, 1-12. szám)

1989-12-01 / 12. szám

542

erősségem, Uram, kősziklám, váram, szabadítom, én biztos menedékem. Én Istenem és istápolóm.” (Zsolt 17,2k.) Ez szebb látomás! Nem az aranyat látom, amelyet Számodra hoztak, hanem a lélek aranyát: a szeretet, amelyet Eléd, Királyunk elé hozunk.

Mérem Benned, királyi Szívedben, „mi a szélesség és hosszúság, magasság és mélység”, de én is csak azt tudom megállapítani, hogy szereteted „minden értelmet meghalad” (Ef 3,16).

Január 14 - ÉVKÖZI 2. VASÁRNAP

A szentmise olvasmányai: íz 49,3.5-6; lKor 1,1-3; Jn 1,29-34.

Keresztelő Szent János így mutatott be a világnak: „Nézétek, az Isten Báránya! 0 veszi el a világ bűnét! Róla mondtam: a nyomomba lép valaki, aki nagyobb nálam, mert előbb volt, mint én. Én sem ismertem, de azért jöttem vízzel keresztelni, hogy megismertessem Izraellel.” — János aztán folytatta tanúságát: „Láttam a Lelket, amint galamb alakjában leszállt rá és rajta maradt. Magam sem ismertem, de aki vízzel keresztelni küldött, azt mondta: Akire látod, hogy leszáll a Lélek és rajta is marad, az majd Szentlélekkel keresztel. Láttam és tanúskodom róla: Ő az Isten választottja.

Egyházad Keresztelő János tanúságának igézetében él még ma is. Az áldoztatás előtt szavaival mutat be a híveknek: „íme, az Isten Báránya, íme aki elveszi a világ bűnét!” Szentlelked rázzon föl, hogy János tanúságot tevő szavainak végét hittel mondjam: „Ő az Isten választottja.”

Isten Fia és áz Isten Báránya vagy. Isten Báránya vagy, aki a szentmisében keresztáldozatodat állandóan jelenvalóvá teszed, bűneinket a szentáldozat tüzében megsemmisíted.

„Másnap megint ott állt János, két tanítványával, s mihelyt meglátta, hogy Jézus közeledik, így szólt: Nézzétek, az Isten Báránya!” E második bemutatása lélekben megrázza a Szent János mellett álló két tanítványt. Szent János apostol szemében, késő öregségében is könny csillog amikor írja: „E szavak hallatára a két tanítvány Jézus nyomába szegődött”. Amikor Jézus megfordult, látta, hogy követik. Megkérdezte őket: „Mit akartok?” Azok így feleltek: „Rabbi — vagyis Mester —, hol lakói?” Gyertek, nézzétek meg” — mondta nekik. Elmentek vele és megnézték, hol lakik. Aznap nála maradtak. A tizedik óra (du. 4 óra) körül járhatott.”

Uram, nekem is vannak ilyen élményeim. Gyermekkorom legféltettebben őrzött emléke az, amikor édesapám és édesanyám először mutattak rá az oltárszekrényre: Ott lakik az Úr Jézus! Előttem van a kisleány, akitől megkérdeztem: Mondd, hol lakik az Úr Jézus a templomban? Ő azt felelte: