A Szív, 1989 (75. évfolyam, 1-12. szám)
1989-12-01 / 12. szám
532 magyarság történelmi szerepéhez. Az elmúlt 40-45 év alatti kritikus magatartásunkat most át kell értékelni keresztény és magyar távlatokban. Pozitív segítségre vár Magyarország népe, a sokat szenvedett ország és az elnyomásból feléledő magyar egyház. Ezért szükséges, hogy a külföldi magyarság hivatástudata még fokozottabban foglalkoztasson minket, mint eddig. Igaz, nem várjuk el, hogy minden külföldi magyar egyformán viszonyuljon magyarságához. A személyi szabadság választását tiszteletben kell tartanunk. Lesznek olyanok, akik beolvadva a külföldi társadalomba becsületesen megállják a helyüket és így szereznek megbecsülést a magyar névnek. Sokan talán képesek lesznek segíteni az otthon ébredező magyar lelkiséget írásaikkal, anyagi támogatással, személyes bekapcsolódással, a külföldön szerzett professzionális vagy éppen egyházi tapasztalatok átadásával. Bizonyára lesznek olyanok is, akik meg tudják őrizni az ezeréves magyar hagyomány értékeit, történelmünk, irodalmunk, művészetünk, nyelvünk kincseit, és tovább tudják adni egy következő generációnak. Mindannyiunknak azonban kötelessége megőrizni és átadni a Szent István-i magyar lelkiséget, melynek nemcsak a Duna-Tisza táján van jelentősége, hanem mindenütt, ahol magyarok vannak. Amikor a Szentatya püspököt adott a külföldi magyarságnak, úgy látszik, nemcsak a magyar lelkipásztori munka koordinálására gondolt, hanem fel akarta hívni figyelmünket történelmi hivatásunk fontosságára. Mert hiszen vallásosságunk nagy részben össze van fonódva magyarságunk tudatával. Üdvösségünk útján magyarságunk nem elhanyagolható tényező. Ez nem jelent „magyarkodást”, sem fennhéjázást más nemzetekkel szemben, sem gettóba zárkózást a befogadó országokban, de jelenti olyan értékek megőrzését, mely nemcsak a mi számunkra, hanem a befogadó ország, sőt az egész emberiség számára gyümölcsöző lehet. Az újonnan felszentelt püspök feladata elsősorban apostoli: hirdetni az Evangélium jóhírét, segíteni megőrizni a hitet és közösségbe fogni a krisztushívőket. Ezt szeretné tenni püspöki látogatásai során szerte a nagyvilágban, ahol magyarok vannak és amikor erre alkalom nyílik. De mivel magyar püspökről van szó, a külföldi magyarok püspökéről, kell, hogy figyelembe vegye apostoli munkája során a magyarság külön Istentől kapott hivatását is. A feladata természetesen óriási. Egy magyar püspök egyedül szinte semmit sem tehet. De része akar lenni a történelmi hivatásnak, együttműködve mindazokkal, akiket ez a lelkiség tüzel. Jelmondatának ezért választotta: COR UNUM ET ANIMA UNA - EGY SZÍV ÉS EGY LÉ-
