A Szív, 1989 (75. évfolyam, 1-12. szám)
1989-12-01 / 12. szám
530 MIKLÓSHÁZY ATTILA PÜSPÖK LEVELE AZ EMIGRÁNS MAGYAROKHOZ Kedves Magyar Testvéreim! Mint a külföldi magyarok újonnan felszentelt püspöke, ezúton elsőízben köszöntelek titeket. Először is szeretném megköszönni a sokfelől érkező jókívánságaitokat és főképpen imáitokat, mindmegannyi jeleit annak az egységnek, amit a püspök képvisel. A püspökszentelés szertartásában az egyik gondolat arra hívja föl a szentelendőt, hogy szeresse népét, melyet az Úr Jézus a Szentatyán keresztül reá bízott. Ennek a feladatnak szívesen teszek eleget és ezúton szeretném ezt most tudomásotokra hozni. Hiszen a püspöki gyűrű is ezt jelképezi: eljegyzés Krisztus népével, az Ő jegyesével. Szentatyánk, II. János Pál pápa hozzám intézett levele először is áldását küldi rajtam keresztül a külföldi magyaroknak, továbbá arra szólít fel, hogy elsőleges feladatom az evangélium jó hírének hirdetése Kézföltétel a püspökszentelésen legyen. Majd hozzáteszi, hogy különös gondom legyen a szegényekre és a rászorultakra. Mindkettőre készségesen vállalkozom és a magyar papsággal együtt arra szeretnénk törekedni, hogy a magyar igehirdetés, a magyar istentisztelet, a szentségek magyar nyelven való ünneplése elérhető legyen mindazok számára, akik azt igénylik, továbbá hogy fokozottabb munkával segítsük a rászorulókat, elsősorban az újonnan érkező magyar kivándorlókat. Amint tudjátok, a külföldi magyar püspökség nem politikai vagy társadalmi méltóság, hanem szolgálat lelkipásztori ügyekben segíteni a magyar papokat és az illetékes helyi püspököket. A külföldi magyar püspöknek nincsen hatalma, sem jövedelme, nem tud más irányú segítséget tudjon nyújtani, mint közvetíteni, irányt mutatni, bátorítani és az egységet ápolni.
