A Szív, 1989 (75. évfolyam, 1-12. szám)

1989-11-01 / 11. szám

500

Sokat hibázunk türelmetlenséggel is. Úgy kellene, hogy minden beteghez alapos adag türelmet vigyünk magunkkal, és minden rossz hangulatot a betegszoba ajtaja előtt hagyjunk. Sose éreztessük a beteggel, hogy kevés időnk van számára, hallgassuk meg nagyon figyelmesen szenvedéseit és jegyezzük meg magunknak, amit mond, hogy mindenekelőtt nagy részvétünket lássa. Kezünk minden mozdulata a betegágynál csupa türelem, szelídség és kímélet legyen, és minden csak szeretetet leheljen; soha ne legyünk sietősek felületesek mintha csak minél előbb készen akarnánk lenni, se lármásak és hevesek. Hiszen olyan jól esik a betegnek, ha gyöngeségében, fájdalmaiban látja iránta való figyelmünket, amely mindenben megnyilvánul: a halk járásban, halk beszédben és cselekvésben is. Szép szokás, ha a betegnek nyújtott orvosságot, ételt-italt előzőleg megáldjuk.

Drága Magdolna, milyen sokat mondhatnék még itt Neked a felebaráti szeretet tökéletesítésének lehetőségeiről.

Mesteri írás erről Pál korintusi levele. Különösen ezek a szavak csengenek belőle felém mindig: „A szeretet mindent elvisel.”

A felebaráti szeretet tökéletesítésének legrövidebb útját az a mondat jelzi, amelyből kiindultam: „Minél jobban szereti az emberi lélek a jó Istent, annál jobban kell szeretnie felebarátait is.” Ébresszük fel magunkban gyakran az Isten iránti szeretetet úgy, hogy lelki szemünkkel magunk elé állítjuk szeretetének számtalan bizonyosságát: az egész teremtett világot, az égbolton látható csodás csillagokkal, a sok kedves, szép virágot, bokrot, a sok gyönyörű pillangót, a szorgos hangyát, a munkás méhet és minden mást, amit a jó Isten teremtett. Mindez nem irántunk való szeretetének bizonyítéka-e? És a földön csak nekünk, embereknek adta meg a világot észrevevő érzékeken kívül az értelmet is, amellyel elismerjük őt Teremtőnknek.

Mennyi szeretettel helyezte a világba az embert, a teremtés koronáját! Már a bölcsőnél ott áll egy őrangyal. Isten Fia kereszten halt meg érte, és önmagát múlta felül szeretetében a legméltóságosabb Oltáriszentség megalapításával. Még a kereszten is odaadta nekünk édesanyját Szent János által, megbocsátott egy bűnösnek, és hóhéraiért csak így imádkozott: „Atyám, bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit cselekszenek!”

Minden szeretet, még a parancsai is. Melyiket hagyhatnád el a tízparancsolatból úgy, hogy súlyosan meg ne sértsd Istent vagy felebarátodat? Parancsai tehát az igazi alap ahhoz, hogyan éljünk szeretetben Isten és ember iránt. Szent János Patmoszon nagyon idős korában, amikor már csak vinni tudták az utcán, szünet nélkül csak ezt hangoztatta: „Fiacskáim, szeressétek egymást!”

0, bár nyitott szemünk lenne Isten szeretetének szinte óránkénti bizonyságai iránt, amelyeket az embertárs és saját magunk kegyelmi életében megfi(Folytatás az 509. oldalon)