A Szív, 1989 (75. évfolyam, 1-12. szám)
1989-11-01 / 11. szám
493 ges szeretetükről: „Látjátok, mint szeretik egymást!” Isten azt kéri tőlük, hogy ők legyenek a világban a szeretet országának felfedezői és prófétái. Francois Monfort SZINTE MÁR ÁTOK Tűz Tamás Csak akkor van tavasz ha már az ágak hegyén eget csiklándozik a rügy csak akkor van ha már a felhőnyájak tömött gyapján a villámfény kiüt flanel leplén az álmos legelőknek zsenge kordbársony pázsit ver tanyát hol álmodó úszó szigetté nőnek az illatok a színek s egy nyaláb vad kankalin is pózol feltűnően szembetolakszik annak ürügyén hogy ő a legszebb itt a zöld mezőben hogy szirmain megül a sűrű fény ennél is nagyobb baj szinte már átok hogy a szépség sodortatja magát vidrát a víz a hód már alig tátog amott mezítláb ballag egy barát szó sem lehet itt már menekülésről állat és ember szédül kevereg belülre kerül aki úszott szélről elringatja az őrült kerevet így még sose jártam csak mondod egyre behemót örvények édes ölén a hullámvölgyből föl a hullámhegyre emel valami erőskarú lény
