A Szív, 1989 (75. évfolyam, 1-12. szám)
1989-11-01 / 11. szám
490 A nap továbbadja a szót a másik napnak, az éj jelenti a hírt az éjnek. Nem beszéd ez, nem szó, hang nem hallható, a hír mégis terjed szerte a világon, a szózat elhangzik a föld határáig. ” (Zsolt 19,1-5) A dolgok szólnak, az egek beszélnek. De Isten a csöndben jön el. Az illúziók félelmet keltenek bennem. A hit, a remény, a szeretet útja pontosan az illúziókkal ellentétes irányba vezet. Isten csöndje felé. A kereszt mezítelensége felé. Az áttetsző éjszaka felé. Olyan az, mint a fény. Légkörünkön kívül nem világít a nagy mindenségben. De semmi sem fényesebb, mint ez a tiszta sötétség. Carlo Caretto December 25 - KARÁCSONY EMMANUEL: VELÜNK AZ ISTEN! A szentmise olvasmányai: íz 52,7-10: Minden ember meglátja az Üdvözítőt, akit elküld az Isten. Zsid 1,1-6: így vezeti be egyszülött Fiát a világba: „Imádja őt Isten minden angyala”. In 1,1-18: Istent soha senki nem látta. Az egyszülött Fiú, aki az Atya kebelén van, ő nyilatkoztatta ki. Krisztus Urunk nemcsak egy különös vendég volt a világtörténelemben, akinek eljöveteléről évenként megemlékezünk — némi szentimentális nosztalgiával — a karácsonyfa hangulatában, s ekkor is inkább a gyermekkorunkat sírjuk vissza. Közben elfelejtjük, hogy ebben a gyermekben üdvözítő Istenünk jósága és emberszeretete jelent meg (Tit 3,4). Maga Isten lépett be a történelembe. Isten emberré lett, a Teremtő teremtménnyé. A transzcendens és abszolút Lény belépett a világba és maga is „világ” lett. Azoknak, akiknek a transzcendens Isten túl magas volt vagy akik az Abszolútumot azonosították a tapasztalati világgal, megmutatta: a transzcendens és abszolút Lény mint személy létezik, és ebben a relatív világban is meg tud jelenni. Ez a történeti személy — Jézus Krisztus — nem más, mint Isten megjelenése. Nem mitológiai jelenés, hanem a legvalóságosabb jelenlét. Nem csupán megmutatta és érzékelhetővé tette magát, hanem megfogható-
