A Szív, 1989 (75. évfolyam, 1-12. szám)

1989-11-01 / 11. szám

488

December 17 - ADVENT 3. VASÁRNAPJA

MI Á TE KÉRDÉSED?

A szentmise olvasmányai:

íz 35,l-6a.l0: Örvend majd a pusztaság és a járatlan vidék, és virul majd a sivatag mint a liliom.

Jak 5,7-10: Legyetek türelemmel az Úr eljöveteléig.

Mt 11,2-11: Boldog, aki nem botránkozik meg bennem.

Egyszer egy öreg remete egy fiatalembert fogadott, aki tanácsért jött

hozzá.

Ez volt a fiatalember kérdése: „Mivel Ön Isten embere, kérje Istentől számomra azt, amire vágyom: gazdag akarok lenni, szerencsés a szerelemben, meg hosszan élni, és hogy meg tudjam alázni mindazokat, akik gyemiekkorom- ban engem aláztak meg”. Rövid csend után még hozzátette: „Megfizetem, amit kell”. A remete még csak tekintetre sem méltatta, s a fiatalember csalódottan és bosszúsan távozott.

Nem sokkal később visszatért. „Megértem” mondta, „hogy még csak rám se tekintett, amikor azt kértem, hogy gazdag legyek, meg szerencsés a szerelemben, hogy sokáig éljek és hogy megbosszuljam a rajtam esett sérelmeket. Hát ezek bizony nagyon önző kérések voltak. De ma komolyabb kérdésem van: miért kell meghalni?” A remete ránézett, de nem szólt semmit. A fiatalember pedig elment, nyugtalanul és bosszúsan.

Majd visszajött, és így szólt: „Miért kell meghalnom, hisz Isten jó? Miért vannak meggyilkolt gyerekek, éhező szegények, gyógyíthatatlan betegek, miért van sötétség fájdalom, bűn meghálál, ha Isten, mint Ön mondja, jó? Követelem, hogy feleljen nekem.” De nem kapott választ. „Úgy látom” szólt ismét a fiatalember, „ostobának és megvetésre méltónak tartja kérdéseimet.” „Én ilyesmit nem mondtam”, válaszolt a remete. De semmit nem tett hozzá, s a fiatalember elgondolkozva távozott.

Amikor ismét visszajött, csendben maradt. Ekkor megszólalt a remete: „Mit akarsz?” „Nos, Ön nagyon is jól tudja”, válaszolt a fiatalember. „Bírni akarom a tudást és a hatalmat, szert akarok tenni a megismerésre, hogy megszabaduljak a kétségektől és a rettegéstől; hatalomhoz akarok jutni, hogy élvezhessem az életet és dicsőséget szerezzek az erőmnek. ”

„Nagyon helyes” mondta a remete, „minden vágyban van igazság. Menj és tégy vágyad szerint.”

A fiatalember azonban ott maradt, szótlanul. „Mit akarsz tőlem?” kérdezte a remete. „Szeretném, ha kérdést tenne föl nekem, mert azt tudom, hogy Ön bölcs s jól ismeri azokat a mély igazságokat, amelyek rejtve vannak előttem. Tegye föl kérdését, hogy legalább azt tudjam, hol keressek.”