A Szív, 1989 (75. évfolyam, 1-12. szám)

1989-10-01 / 10. szám

478

nek az embernek emberibb életet élni. Vigyázni kell azonban arra, hogy ez ne menjen az emberszeretet kárára.

Milyen szépen is zeng a erről a gondolatkörről a 103. zsoltár Sík Sándor fordításában:

„Milyen számosak műveid, Uram!

Bölcsességgel teremtettél mindent; tele van a föld teremtményeiddel, ím, itt a tenger, nagy és messze széles, és benne csúszó-mászó rengeteg, nagy állatok és kicsinyek.

Amott hajók járnak szerte, s a Leviáthán, melyet alkottál, hogy játszadozzon benne.

S tőled várja mind, hogy megadod idejében a harapnivalót.

Te adsz nekik, ők gyűjtenek,

jóllaknak mind a jóból, ha megnyitod kezed.

Ha arcod elrejted, megháborodnak; tönkremennek, ha lelked megvonod, s porukba visszatérnek.

Ha kibocsátód lelked, újra élnek s a föld színét megújítod."

Egy hűséges olvasónk írja...

32 éve élek családommal Ausztráliában, azóta járatom A Szív újságot rendszeresen. Igen mély hitet, reményt tart bennem egész életemben.

Az utóbbi időben főleg kifogásolnom kell a hemzsegő idegen kifejezések tömkelegét, főleg a fiatalabb írók cikkeit illetően. Elnézést kérek, hogy felhívom a szerkesztőség figyelmét: A Szív nemcsak egyházi személyeknek van, hanem a hívő katolikus magyaroknak is, akik nem végeztek papi szemináriumot, zömmel nem jártak gimnáziumba. Kérem, írjanak magyarul, hogy az egyszerű olvasó megértse, abból erőt merítsen magának. A papságnak a nyelv őrének kell lenni, nem pedig elrontójának.

Kívánságom még, hogy többet foglalkozzanak az újszövetségi és a jelenkori elzüllött, vallástalan világ problémáival. A jelenben élünk, és keressük a megoldásokat, mert van bőven téma és időszerűek.