A Szív, 1989 (75. évfolyam, 1-12. szám)

1989-10-01 / 10. szám

469

Jézus Szíve iránti szeretetemet nem azzal mutatom ki elsősorban, hogy minden ügyemet, bajomat neki ajánlom — bár ez a bizalom is nagyon tetszik neki —, hanem azzal, hogy az ő érdekeit magamévá teszem és azok megvalósulását szorgalmazom, ha tehát az ő apostola vagyok. De mindebben szem előtt kell tartanom, hogy először Jézus személyével és csak azután kell az ő országával foglalkoznom. Ezzel bensőségessé teszem lelki életemet és apostolkodásomat, és elkerülöm az,aktivitás herezisét’. Az Ő országa csak az Ő személye miatt szent és kedves nekem, bár mint az Ő alkotása, önmagában is szép és fenséges. (1963)

Nagyon érzem, hogy a leiki élet lényege nem a vigasztaló és örömteli élményekben áll, bár ezek nagyon segítenek Isten szeretetében. A lelki élet lényege az Isten akaratával való megegyezésben és főleg az Érte hozott és viselt áldozatokban van. (1970)

Az ember legnagyobb baja és szenvedése az egyedüllét, az élet minden társ nélkül, a teljes el hagyatottság. De amióta Isten ember lett, Krisztusnak világba lépése óta már nem vagyunk elhagyatottak, nem vagyunk élettárs nélkül, még ha a sivatagban, a börtönben, a betegágyon elhagyatottan élünk is. Krisztus által és Krisztusban velünk és bennünk van, bennünk él az egész Szentháromság. Oly boldogság ezt nemcsak tudni, hanem megélni is! (1966)

Milyen lesz egyszer - nemsokára - a találkozás Azzal, Aki most is bennem él, Akit magamban érzek, Akivel együtt élek, Akiben benne vagyok, Akit ebben a meghittségben szeretek. Akié vagyok és Aki már most egészen az enyém! A találkozás az Atyával, a Fiúval, a Szentlélekkel, a végtelen háromszemélyű Istennel, az örök Szépséggel és örök Szeretettel! Istenem, ne engedd, hogy bűneim gátat emeljenek Közted és énköztem... (1964)

Szent akarnék lenni, de látom, hogy milyen távol esem tőle. Belátom, hogy még ebben a vágyban is csak Isten akaratára szabad tekintenem. Tőle kell várnom, ha kegyelmének erejével szentté akar tenni; bele kell nyugodnom, ha meghagy gyarlóságomban... (1911)

Minden felemelő igazság, akármi legyen is az, gyakorlatilag csak akkor ér valamit, ha az önmegtagadás és az áldozat szelleme hatja át... Voltaképp Isten akarata a döntő; vagyis minden szép, magasztos igazság és érzelem csak annyiban ér valamit gyakorlatilag, amennyiben jobban segít Isten akaratának teljesítésében. Erre azonban nélkülözhetetlen feltétel és eszköz az önlegyőzés és az áldozat. (1945)

Elpazaroltam életemet, ha magamból szentet nem neveltem. (1911)