A Szív, 1989 (75. évfolyam, 1-12. szám)

1989-10-01 / 10. szám

467 iskolai és főiskolai síkon egyaránt) mintaszerűen világosnak tartják magyará­zatait, s nem felejtik megjegyezni, hogy fegyelmezettséget, szívós munkát és biz­tos tudást kívánt mindig tanítványaitól. 1924-ben a rend római központja a magyar rendtartomány főnökévé ne­vezi ki. Kormányzási idejére esik a magyar rendtartomány pár éve indított kínai missziójának fejlődése. Az amerikai magyarok számára is küld népmissziós atyát. Nevéhez fűződik a zugligeti Manréza lelkigyakorlatos ház és rendi noviciá- tus felépítése. Az ő utánajárásának és fáradozásainak eredményeképpen tele­pedhetnek le Érden a vizitációs rend nővérei. 1927-ben lejár tartományfőnöki beosztása. Tíz hónapig a szegedi szemi­náriumban, ahová Glattfelder érsek hívta meg tanárnak a jezsuitákat, szónok­lattant tanít a kispapoknak. 1928-ban kerül másodszor a kalocsai gimnázium­hoz. Előbb tanár és a nevelőintézet vezetője, 1932-től rektor és gimnáziumi igaz­gató. Neve igazán ezekben az években lesz országosan elismert. 1931-ben a ka­locsai Társadalom- és Természettudományos Körben tart egy előadást az Egy­ház szociális tanításáról. Ennek híre a fővárosig hatol. A Magyar Kultúra kéri közlésre előadását, s a pesti és vidéki lapok lázba jönnek az újszerű hangtól. Előadásokra, cikkek írására kérik. Keresztül-kasul járja az országot, a szeminá­riumokban és az egyházmegyékben különösen a fiatal papok isszák be újszerő eszméit. Ebből az országos lelkiismeretet ébresztgető munkából szólítja el 1935- ben új beosztása: a rend fiatal papjainak utolsó kiképző évét, az iín. terciát kell ezentúl irányítania. Erre a posztra lehetőleg „csak szenteket” tesznek — min­denesetre olyan egyéniségeket, akik a rend szellemét, eszméit és lelkületét nem közönséges fokban mondhatják magukénak. Csávossy atya ezt a terciát annak­idején a belgiumi Tronchiennes-ben a szentség hírében álló Alphonse Petit veze­tésével végezte. Ezt a beosztását egy megszakítással 1949-ig megtartotta. 1939-42 közt a rendi papnövendékek bölcseleti főiskolájának volt rektora és tanára. Közönsé­ges halandóknak rendszerint elég munkát ad a beosztásuk. Csávossy atya azon­ban — épp tehetségeinek sokoldalúsága miatt — mindig több „állást” is be­töltött. Tanári munkájában sem volt köznapi, amit nyiijtott, de ugyanakkor or­szágot járó szónok, lelkigyakorlat-adó. Mindig volt ideje a számtalan hozzá for­duló lélekkel is behatóan foglalkozni. O a magyarországi családi lelkigyakorla­tok első apostola és megszervezője, Kassa városfelajánlásának (a Szentséges Szív tiszteletére) ő volt a főmozgatója, az Unum-szövetség eszméje is belőle pat­tant életbe. A szentség hírében elhunyt magyarok boldoggá avatási ügyének fá­radhatatlan munkálója, Bogner Mária Margit vizitációs nővér, Kaszap István, Battyhány-Strattmann László és Apor püspök előkészítő aktáival is rengeteget dolgozott. „Nekünk is vannak szentjeink, csak nem becsüljük meg őket” — szokta mondani. Sokat cikkezik olyanokról, akikben felfedezi az életszentséget. Legszívesebben az egészen szegényekkel és a kisgyermekekkel törődik: Kassa és

Next

/
Thumbnails
Contents