A Szív, 1989 (75. évfolyam, 1-12. szám)

1989-10-01 / 10. szám

458

mindnyájunkat a gondolat, hogy még ma is vannak, akik vállalják e rengeteg fáradságot! Pedig nekünk is kijutott váratlan megpróbáltatásokból, s megtapasztalhattuk, amit az apostol kortársa, Diognétosz így ír le: „A keresztények úgy laknak hazájukban, mint átmenő vendégek. Részt vesznek a közéletben, de mint idegenek nem ragaszkodnak hozzá. Minden nemzet az otthont jelenti számukra, de minden ország idegen föld."

Nagy volt meglepetésünk, amikor Compostellában azt tapasztaltunk, hogy velünk egyidőben buszok ezrei futottak be. A város szélén felállított sátortábor felülmúlt mindent, amit eddig láttunk. 400.000 fiatal az öröm hegyén, a Monte do Gozón... döbbenetes látvány volt. 150 magyar ebben az emberözönben elveszett, s arra gondoltam, nem különb népünk aránya az emberiség tengerében... Ilyen tömegnél az lett volna a meglepő, ha már az érkezésnél áhítatos hangulat fogadott volna, de azért a hangszórókból áradó szórakoztató zene mégis furcsa volt nekünk, magyaroknak. Majális hangulat, gondoltuk, nem katolikus ifjúsági találkozóé. S mégis, amikor este negyed 9-kor megszólalt a Szentatya, teljes csöndben hallgatták szavait. Agusztus 19-e volt.

Lopva körültekintettem. A sokszínű tömeg, mely annyi lelkiséget, közösséget és mozgalmat magába foglalt, most a hallgatásban és a szitáló finom porban, mely ránk szállingózott, egy lett. Lám, a por is lehet az egység kovácsa... Amikor a Szentatya az egész világon ismert papamobilban végigjárta a fiatalok sorait, egy pillanatra mi is közel kerültünk hoz-zá. Beszédét és az azt megelőző színes programot, a végeláthatatlannak tűnő köszöntéseket és a misztériumjátékokat, melyekben a fiatalság mutatkozott be, már csak hangszórókon és a két hatalmas képerenyőn követhettük, hisz mintegy két kilométerre voltunk tőle. De szavai annál közelebb álltak hozzánk, hisz olyan problémákról beszélt, melyek a mai magyar társadalomnak is égető kérdései: abortusz, a család válsága, a döntés fontossága, a szerzetesi életforma.

Hatása hasonló lehetett a többi európai fiatalra is, hisz másnap, augusztus 20-án a 9 órakor kezdődő szentmisén a tömeg kezdettől fogva fegyelmezett és összeszedett volt.

Az Öröm hegye visszhangozta a Szentatya szavait:

„Jézus az egyetlen út az Atyához. Fiatalok, gyakran álltok válaszút előtt. Ne felejtsétek el, hogy Krisztus - az Ő evangéliuma, példája és parancsai által - a legbiztosabb út, mely a teljes és végső boldogsághoz vezet.

Az igazság az emberi szellem legmélyebb igénye. A fiatalok különösen is éhezik az igazságot Istenről, az emberről, az életről