A Szív, 1989 (75. évfolyam, 1-12. szám)

1989-10-01 / 10. szám

448

1904-ben született Szeged-Alvároson, Szeged hagyományosan paraszti városrészében, egyszerű paprikatermelő parasztcsaládban. A paprikafeldolgozás ősi mozzanatait, hagyományos eljárásait még gyerekként a szülői házban megismerte, s később alapos monográfiában állított emléket neki (Szegedi paprika, 1962). Édesapja korai halála után édesanyja egyedül nevelte. Rajta s a rokonságon keresztül ismerte meg az alsóvárosi társadalmat és azt a hagyományos életmódot, amelynek később tudósként kutatója lett.

Az elemi és a polgári iskola elvégzése után a piarista atyáknál érettségizett. Szegeden végezte az egyetemet, s tanítóképzői tanár lett. Szegeden egyetemi magántanárrá habilitálta őt Solymossy Sándor professzor, az ország első néprajzi tanszékének vezetője. Ettől kezdve élete a tanszék átmeneti megszüntetése és a későbbi személyes megpróbáltatások ellenére szorosan összefonódott szegedi egyetemével egészen az 1960- as évek közepéig, amikor koholt vádakkal bíróság elé állították és nyugdíjba kényszerítették. Nem ekkor szenvedett először nézeteiért. Az oktatástól, a fiatalokkal való közvetlen kapcsolattól eltanácsolt professzor a kényszerszüneteket fokozott munkával tette elviselhetővé. Az első félreállítás, mellőztetés után jelent meg a Szegedi szótár két kötete (1957), amely máig legjobb népnyelvi, tájnyelvi szótárunk. A nyugdíjazás utáni másfél évtized pedig — nagy anyagi gondjai ellenére is - a termékeny összefoglalások, a nagy szintézisek ideje volt. Ekkor írt munkái a magyar néprajztudomány kimagasló, európai szintű teljesítményei, nélkülözhetetlen kézikönyvek lettek.

1973-ban (majd másodjára 1978-ban) jelent meg a Karácsony, húsvét, pünkösd című könyve a nagyünnepek hazai hagyományvilágáról, majd ezt egészítette ki az Ünnepi kalendárium két kötete (1977) a szentek és Szűz Mária ünnepeinek hazai történetéről, népi hagyományairól. Mindkét műve kiadását a Szent István Társulat, a katolikus egyház kiadója vállalta. Ezek a monográfiák méltó összegzései Bálint Sándor vallási néprajzi kutatásainak, amelyek munkásságának egyik nagyobb témakörét jelentették. Ezekben teljesedtek ki a korábbi évtizedek kutatásai. Bálint Sándor a két világháború között a vallási néprajz egyik hazai meghonosítója volt. Számtalan tanulmányt, könyvet publikált a vallásos - elsősorban katolikus - népéletről. Könyvritkaság ma már az Egy magyar szentember. Orosz István önéletrajza (1942) címmel kiadott munkája, amelyben a jász- ladányi énekesember, búcsúvezető életrajzát adta közre, s tanulmányban vizsgálta a hasonló típusú paraszti egyéniségeket. A Sacra Hungária 1944-ben Kassán megjelent írásai a magyar vallásos népélet több területének (Mária-tisztelet, búcsújárás, halál, liturgia stb.) magyarországi történetével, néprajzával, táji színeivel és nemzetközi kapcsolataival foglalkoznak. Legszebb néprajzi esszéink közé sorolhatjuk a barokk szentképek fényké-