A Szív, 1989 (75. évfolyam, 1-12. szám)

1989-10-01 / 10. szám

443

De miért nem akadályozza meg Isten azt, hogy az emberek gaztetteket kövessenek el? Éppen azért, mert az embert nem automatának akarta, hanem saját képmásaként szabadnak teremtette. Ha valakit minden porcikánkkal szeretünk, akkor vonzalmunk meghagyja a szeretett lény szabadságát, hogy a saját szeretetével válaszolhasson rá vagy utasíthassa el azt.

Isten kimondhatatlan szeretetében hasonló szabadságot biztosít a gyökeres választáshoz: szabaddá tesz bennünket arra, hogy szeressünk vagy visszautasítsuk a szeretetet és Őt magát; lehetünk a kiengesztelődés kovásza a világban, de válhatunk az igazságtalanság erjesztőivé is; szerethetünk vagy gyűlölhetünk; választhatjuk a Krisztusban megnyilvánuló csodálatos közösség kisugárzójának szerepét, de el is szakadhatunk tőle olyannyira, hogy még másokban is elapaszthatjuk az élő Isten utáni szomjat. Isten még azt a szabadságot is megadja nekünk, amellyel föllázadhatunk ellene.

Isten — jóllehet nem csorbítja emberi szabadságunkat — nem szemléli tétlenül életünket. Együtt szenved velünk Krisztus által, aki a földkerekség minden emberéért vívja haláltusáját, meglátogat bennünket, behatol szívünk sivatagába is. Frére Roger

November 26 - KRISZTUS KIRÁLY

ÖRVENDEZEK, HA AZT MONDJÁK NEKEM:

AZ ÚR HÁZÁBA MEGYEK

A szentmise olvasmányai:

2Sám 5,1-3: Dávid előképe Krisztus királynak.

Kol 1,12-20: Isten őbenne alkotott meg mindent a mennyben és a földön.

Lk 23,35-43: Uram, emlékezzél meg rólam, mikor országodba jutsz.

A föltámadás a jövendő világrend alapja és kezdete, mivel a földi lét után új ég és új föld leszen, az ítéleten ugyanis minden a maga helyére kerül az igazságosság törvénye szerint. Azért van az ítéletnek akkora szerepe Krisztus tanításában, hogy mindenki megértse, mennyire komoly és nagyszerű adomány a mi életünk. Nem lehet azt a hangulat és kedvtelés szerint buta szürkeségben vagy őrült kalandokban elfecsérelni, ha Isten emberré lett és megmutatta, mire születtünk. Egyszer jön a nagy leszámolás, amikor mindenki kénytelen lesz meghódolni az igazság hatalma előtt, mivel akkor ez már kényszerítő lesz. Tehát Isten nem számítja el magát és magához méltó remekművet hoz létre a történelemből, amely a rövidlátók szemében annyira istentelennek látszik. A teremtés célja ugyanis Krisztus, akiben istenivé magasztosul a természetünk: Ő a fej, aki magába egyesítette az egész családot, aki mindent magába foglalt, hogy hódolata és áldozata a miénk is legyen. Ő pedig végtele