A Szív, 1989 (75. évfolyam, 1-12. szám)
1989-10-01 / 10. szám
433 LELKISÉG A SZENTATYA NOVEMBERI IMASZÁNDÉKA: ...a fiatal nemzetekért, különösen Afrikában, hogy a fejlett népek segítsége támogassa őket hiteles haladásukban, saját erőforrásaik teljes felhasználásával. Az egyetemes és a helyi egyházaknak korábban ritkán volt a maihoz hasonló lehetősége a történelmet az örök üvösség útján alakítani. A harmadik világ országai a „fejlődést” évtizedeken keresztül úgy tekintették, mint elkeseredett erőfeszítést, hogy a fejlettebb ipari országokat utolérjék és mintául szolgáló politikai és gazdasági rendszerüket lemásolják. A valós fejlődést ehelyett az egyes népek és kultúrák sajátos belső erejének megfelelő használásában kell keresnünk, ahogy az megnyilatkozik a külső beavatkozás által felidézett egyenetlenségek fölülmúlásában. Századokon át a kényszerített függőség az érettebb társadalom kifejlődésének rovására volt, és ez a függőség még ma is sok népet arra kényszerít, hogy mások javára dolgozzon a világgazdaságban, miközben feláldozza önnön alapvető szükségleteinek jogos ellátását. Régóta halogatódik már, hogy ezek a nemzetek alkalmat kapjanak függő helyzetük fölülvizsgálására, és hogy fokozottan tudatosítsák annak szükségességét, hogy saját fejlődésükért átvegyék a teljes felelősséget. Szükséges, hogy azok a népek, amelyek megszokták, hogy szolgai függőségben élnek idegen népektől, még számtalan — esetleg mégoly jelentéktelennek tűnő — élményt tudatosítsanak, hogy felelősséget gyakorolhassanak saját társadalmukért, felfedezzék és helyreállítsák saját értékeiket, melyeket eltemetett a behozott kultúrák nyomasztó súlya.
