A Szív, 1989 (75. évfolyam, 1-12. szám)

1989-08-01 / 8-9. szám

407

1517-ben IV. Wittelsbach Vilmos (1508-1550) kiadta az első háziszabályzatot az altöttingi Miasszonyunk kápolna javára. Azóta a kegyhely a későbbi bajor királyi család Mária-tiszteletének középpontja. V. Albrecht (1550-1579) óta a család egészen a 20. század derekáig rendszeresen, hagyományos zarándoklatokon kereste fel a kegyhelyet, ahol az elhalt uralkodóknak és családtagjaiknak szívét is őrizték. 1581-ben V. Vilmos (1579-1597) München városát az altöttingi Szűzanyának ajánlotta fel. Az altöttingi Madonna legnagyobb tisztelője azonban I. Maximilian (1597- 1651) volt, az első bajor választófejedelem, aki önnön vérével írta meg felajánlását a Szűzanyának, mielőtt az altöttingi oltárra helyezte volna.

A zarándokok barátai

V. Vilmos 1591-ben meghívta a jezsuitákat a zarándokok lelki szolgálatára. Szent Ignác fiai a rend 1773-ban bekövetkezett feloszlatásáig nagyszerű munkát végeztek. Ennek dacára az 1654-ben Wartenberg prépost által letelepített ferencesek is alig győzték a munkát, míg 1802-ben a szekularizáció el nem űzte őket is. Helyükre a kapucinusok kerültek, akiket itt szántak kihalásra, miután tilos volt újoncokat felvenniük. A tilalom 24

II. János Pál pápa 1980 novemberében elzarándokolt Altöttinbe. Zarándoklata alatt a Konrád testvér kolostorban lakott, s lerótta tiszteletét is a testvérről elnevezett templomban a szent kapucinus hamvai előtt

évig tartott. 1826. május 8-án I. Lajos király, aki egy évvel korábban lépett a trónra, ismét engedélyezte novíciusok felvételét. A kolostor felvirágzott. A jezsuiták szerepét a redemptoristák vették át 1841 és 1873 között, míg a bismarcki „kultúrharc” őket is szét nem szórta. Kolostorukat a kapucinu-