A Szív, 1989 (75. évfolyam, 1-12. szám)
1989-08-01 / 8-9. szám
405 Nézem a körmenetet. Hatalmas tömeg vesz részt rajta. A menet élén viszik a Szűzanya szobrát, a menet végén az Oltáriszentséget. A végeláthatatlan menet a kápolnát körülvevő téren kígyózik. Sehol nem látni sétálgatókat. Aki nem zarándok, az is csendesen megáll az út szélén, halkan imádkozik. A tömeg áhítata „ragadós", leírhatatlan érzés lesz úrrá mindenkin. Egy más világban merülünk el. A menet már rég elhaladt előttem, amikor akaratlanul is egy Mária-énekbe kezdek. Egy járókelő sem csodálkozik, habár a tér lassan kiürül körülöttem. Sokan jönnek gyalog. Ők volnának az „igazi" zarándokok? Annyit biztosan tudok: szívük mélyéből imádkoznak, nemcsak ajkukkal. A kegyelem pillanatait élik meg. Én is velük, akarva-akaratlan. Igen, érdemes Alt- öttingbe jönni. Mi, akik részt vállaltunk a zarándokok gondozásában, részt veszünk a rájuk kiáradó bőséges kegyelemben is. Az oroszlánrészt a lelkipásztori munkában persze a kapucinusok vállalják. Sokszor nyolcadma- gukban gyóntatnak, mégis hosszú sorokban és nagy türelemmel várnak a gyónni vágyók. A kapucinus atyákra gondoltam minap, mikor egy jól öltözött túrista — mert ilyenek is jönnek hozzánk - fennhangon oktatta 11- 12 éves kisfiát, a Szentatya szobrára mutatva: „Látod ezt az embert? íme valaki, aki még soha semmi jót nem tett az emberiségért!" Összeszorult a szívem. Aztán imádkozni kezdtem. Imádkozzatok ti is velem, kedves olvasók, az altöttingi Szűzanyához. Merítsetek erőt az evangélikus édesanya megható esetéből. Három éve történt. Hosszú vívódás után ez a mama eljött Altöttingbe, hogy béna kisfiáért imádkozzon. A kápolnában annyira elmerült az imában, hogy lemaradt a buszról, sőt ottfelejtette kézitáskáját. Visszasietett és megtalálta. Nagy boldogan hívta fel férjét, aki otthon maradt, hogy vigyázzon a mozgásképtelen gyermekre. S persze érdeklődött a gyermek után. Az apa örömtől elcsukló hangon közölte feleségével, hogy a gyerek a kertben szaladgál. Kral Efecta ^ K|ss ^ KÉPEK ALTÖTTING TÖRTÉNETÉBŐL Altötting városa ősibb, mint azt az idei 500 éves jubileum sejtetni engedné, hisz egy 748. július 10-én kelt birtoklevél említi először „Autin- gas” néven. 876-ban a karoling király, Karlmann (Carolomanus) bazilikát és kolostort alapít, és gazdagon megajándékozza ereklyékkel. A legnagyobb becsben Fülöp apostol karereklyéje volt. Karlmannt itt temették el, és itt született az utolsó karoling, Gyermek Lajos. Pogány őseink 907-ben feldúlták a palotát, és ezzel a település első fénykora véget is ért.
