A Szív, 1989 (75. évfolyam, 1-12. szám)
1989-08-01 / 8-9. szám
400 vei, általában az emberi otthont megteremtő minden foglalkozási, tevékenységi területtel: pedagógiával, katekizmussal, közegészségüggyel, sporttal, szórakozással, a szabadidő kitöltésének minden formájával. — Tehát a Szívnek családi lapnak kellene lennie? — Feltétlenül családi lapnak kell lennie, mert akkor tud a család minden tagja a saját számára érdekes anyagot találni benne. — Ön mint a Magyar Katolikus Püspöki Karon belül a hitoktatással megbízott püspök mit tudna mondani a Szív külföldi olvasóinak a magyar hitoktatás helyzetéről, feladatairól, szükségleteiről? — A Magyar Katolikus Püspöki Kar által a hatvanas évek végén létrehozott kateketikai bizottság olyan szellemi és anyagi tőkével (értve alatta az írott és audiovizuális anyagot) rendelkezik, amely bátorító hatással van minden további munkára. Ha nehezebb körülmények közt el tudtuk érni azt, hogy a lelkiismeretes hitoktató viszonylag európai szinten tudta a rábízott gyerekek számára a keresztény hit igazságait és ismereteit közvetíteni, ma a nagyobb érdeklődés esetén ezzel a kiindulási anyaggal tudunk a jövő elé nézni. Nagyobb gond az, hogy a 40 év alatt felnőtt, ma szülői nemzedék nem biztos, hogy máról holnapra valamennyi gyermeket elküld hitoktatásra. Az idei hitoktatási beiratás egy olyan objektív információ lesz a püspöki kar és az egész papság, az egész egyház számára, aminek alapján fel tudjuk mérni, milyen érdeklődéssel és milyen közönnyel állunk szemben a hitoktatást illetően. Emellett természetesen megkezdtük és folytatjuk a felnőtt hitoktatói tanfolyamoknak téli estéken az érdeklődő világiakat összegyűjtő munkáját, még akkor is, ha jelenleg az elképzelt eredménynek csak nagyon szerény gyümölcse mutatkozik. — Nem mindenki tudja olvasóink közül, hogy egy új, idei májusi rendelkezés szerint az iskolai hitoktatást is a plébánián kell jelezni. Erre az egész nyár rendelkezésre áll. Gyakorlatilag ezzel az iskolai hitoktatás elől szinte minden adminisztratív akadály elhárult. Ezért derülhet ki most (vagy talán inkább igazán csak jövőre?), hogy a hitoktatás mennyire érdekli a társadalmat. — Azokon a helyeken, ahol eddig is volt iskolai hitoktatás, biztosan megnövekszik majd az iskolai hittanulók létszáma. De ahol a hitoktatás lényegileg templomokban, plébániákon, hittantermekben folyt, ott nem kívánnak visszamenni az iskolába azok a szülők, akiknek a gyermekei ezeken a hitoktatásokon megfelelő módon részt vettek és részesültek a keresztény hit ismereteinek a megszerzésében. Akik ide nem jártak, az iskolába pedig nem járhattak, talán meg sem hallják az iskolai hitoktatásra való felszólítást, hiszen az Egyház ma sem tud máshol szólni, mint a szószéken és a nagyon kis példányszámban megjelenő sajtóban.
