A Szív, 1989 (75. évfolyam, 1-12. szám)

1989-08-01 / 8-9. szám

348

megváltoztat, amennyiben az valóban más, az A MÁS, a nem én, amit nem lehet kikényszeríteni, nem lehet vele rendelkezni, titokzatos egészen az abszolút misztérium fokáig. Mi a megrendítő ebben? Nemcsak az, hogy átláthatatlan, tehát bizonytalanságba ejt és kérdésessé teszi lehetőségeimet. Hanem ezenkívül és végső soron az a mélyre nyúló igény, amelyet ez a nem én velem szemben támaszt. Nem tehetem meg a következő lépést egy alapvető döntés nélkül: vagy úgy teszek, mintha mi sem történt volna (és ez hazugság), vagy annak megfelelően járok el, ami történik velem. Hívást kaptam, hogy felülemelkedjem önmagomon. Keresztény fogalmazásban: követésre hívnak.

C. Bamberg (ford. Sántha M.)

Szeptember 17 - ÉVKÖZI 24. VASÁRNAP

ÜRESSÉG, REMÉNYTELENSÉG - VAGY MEGTÉRÉS ÉS JÖVŐ

A szentmise olvasmányai:

Kiv 32,7-11.13-14: Mózes könyörgésére Isten megkönyörült népén. lTim 1,12-17: Krisztus azért jött, hogy a bűnösöket üdvözítse.

Lk 15,1-32: Minden megtérő bűnösnek örvendeznek a mennyben.

Az ember jellemző vonása, hogy úton van, homo viator. Ezt a úton járó embert minden korban fenyegeti a reménytelenség és ennek nyomán a jövőtől való félelem: amikor ereje végére ér és nem látja élete értelmét, amikor ki sem lát a bajokból és úgy véli, nincs jövője, amikor teljesen kész, amikor azt sem tudja, hogy kicsoda vagy micsoda. Ez utóbbi már a személyazonosság elvesztése, hiszen az ember kiléte lényegesen függ attól, hogy mi az értelme és a célja létének. A reménytelenségnek ezer arca van.

Korunkban és különösen a fogyasztói társadalomban a reménytelenség már nem is egyéni, hanem közösségi jelenség. Légkör, amely mindenkit körülvesz... „Ma a nyugati világban a remény rohamosan fogyatkozik”, írja Erich Fromm. Az újkor még sokáig merített a keresztény remény elvilágiaso- dott formájából, a haladásba vetett hitből. Ez a hit ismert okokból alaposan megrendült. Az egyén felszabadulásának az lett a következménye, hogy elszigetelődött. Ez pedig elsorvasztotta az emberi kapcsolatokat, ezért igen ritkán találkozunk igazi és beteljesült reménnyel.

A jövőtől való mélységes félelem kifejeződik a keletkező élettel szemben tanúsított magatartásban és általában a gyermekellenességben. Még sohasem harcoltak a gyermek ellen ily sokféle, törvényekkel is szentesített formában. A néprajz tud népekről, amelyek maguktól kihaltak, mert már nem reménykedtek a jövőjükben, mint például az ainuk, Japán őslakói. Ezzel