A Szív, 1989 (75. évfolyam, 1-12. szám)
1989-07-01 / 7. szám
333 Tájékoztatni kívánunk arról, hogy egyesületünk itt Egerben a ciszterci gimnázium volt diákjaiból megalakult. Szélesebb alapokra helyezve — ezt a helyi körülmények kívánták így — bármelyik egri közép- vagy főiskolán végzett volt diákot felvesszük tagjaink közé. Fő célunk a régi egri diákhagyomány ápolása, volt iskoláink emlékének fenntartása. Ennek keretében kerül most sor a volt ciszterci, ill. jezsuita alapítású gimnázium 300 éves fennállásának ünneplésére. Ezt a gimnáziumot a török kiűzése után 1689-ben a Jézus Társaság alapította. A ciszterciek a jezsuiták feloszlatása után, 1773-ban kapták meg az intézetet. Őket 1787-ben II. József oszlatta fel. Az iskola 1802-ig állami vezetés alatt állott. 1802-ben visszaállították a ciszterci rendet, és ez időtől 1948- ig, az államsításig ők tartották fenn. - Az új idők lehetővé teszik, hogy egyesületünk kezdeményezésére május 26-a és 28-a közt háromnapos ünnepségsorozattal emlékezzünk meg az évfordulóról, kedves volt ciszterci iskolánkról. Nem titkolt célunk, hogy a reformmozgalom eredményeként az engedélyezésre kerülő újabb egyházi iskolák között a ciszterci gimnáziumot Egerben ismét engedjék működni. — Egyesületünknek most 340 tagja van. Nem kis anyagi és erkölcsi áldozatot vállalva törekszünk arra, hogy ünnepi programunk méltó legyen a tricentenáriumhoz. AZ EGRI ÖREGDIÁKOK BARÁTI TÁRSASÁGA 3300 Eger, Knézich u. 8. A liturgikus megújulás 25. évfordulójára VI. Pál 1963 decemberében tette közzé a II. vatikáni zsinat liturgikus alkotmányát Sacrosantum Concilium néven. Ennek 25. évfordulójáról emlékezik meg II. János Pál apostoli körlevele, melyet kis késéssel, május 14-én hoztak nyilvánosságra. A Szentatya elismeréssel nyilatkozik a püspökök és szakemberek önzetlen munkájáról, mely lehetővé tette, hogy a rítusokat — és ennek megfelelően a liturgikus könyveket — oly gyorsan megújítsák. Elismeri, hogy a kivitelezés sok gyakorlati nehézségbe ütközött. A nehézségek fő okait a vallásgyakorlattal szembeni kedvezőtlen közvéleményben látja. Elismeri, hogy az átmenet a korábban gyakran passzív, csendes jelenlét és a teljesebb, aktívabb részvétel között sok ember számára túlságosan nagy igényeket támasztott. Ebből igen eltérő magatartások születtek: az új liturgikus könyveket egyesek közömbösen fogadták, mások sajnálatra méltón egyoldalúan visszatértek a liturgia korábbi formáihoz azt hívén, hogy egyedül ezek szavatolják a vallásos hit bizonyosságát. Megint mások szokatlan újításokat vezettek be, melyek megbontják az egyház egységét. Ez azonban ne feledtesse, hogy a papság és a hívek nagy többsége örömmel és buzgón fogadta a reformot.
