A Szív, 1989 (75. évfolyam, 1-12. szám)
1989-07-01 / 7. szám
314 Igen. Nemcsak a mennyiség, hanem a minőség is változott. Nem maradhatott természetesen továbbra is olyan családiasán bensőséges, mint Kismaroson volt. Keresztény tömegdemonstráció lett, gazdag lelki és kulturális programmal, miközben bővült a találkozó jelentése is. Amennyiben... Amennyiben 1980-tól a katolikus egyház legfőbb vezetői is részt vettek a találkozón, és más, új arcok is megjelentek: neves teológusok, szerzetesek, tanúságot tevő fiatalok, kisközösségek az ország minden részéről. Valóban? Valóban! Magyarország minden megyéjéből, több mint száz városából, több mint félezer katolikus kisközösségi képviseletében. Pedig Nagymaros immár kilenc éve az nem egyetlen ilyen találkozó, de mindmáig nemcsak az első, hanem a legnagyobb, s bizonyos tekintetben még mindig minta, még akkor is, ha a többieknek is nagy varázsuk van. Miben van a titka? Lényegét tekintve nem másban, mint a többieknek, ez azonban mégiscsak az első szerelem... Hogyan jön össze a szerelem és a lelkierőmű? Mindkettő lelki újjászületést eredményez. Az újraevangélizálás mozgalmát is jelképező nagymarosi találkozó a meg nem szűnő lelki újjászületés egyik kimagasló alkalma. Nem csupán nosztalgizálás? Ellenkezőleg! Nemcsak azért, mert évről évre sok új arc is megjelenik, hanem azért is, mert a mostani témák: a magyar katolikus egyház megújulása, a keresztények részvétele a társadalom megreformálásában, a katolicitás (vagyis magyar szóval az egység) megvalósítása. Hogyan lehetne egy mondatban összefoglalni a nagymarosi találkozó lényegét? Okos mondatban alig, de lelkes mondatban is nehéz. Leírni sem lehet, hanem csak körülírni. Ezt tettem dokumentum-szociográfiámban is. El kell jönni Nagymarosra, meg kell élni, nem szabad kihagyni. Már csak azért sem, mert előfordulhat, hogy jövőre már nem férünk el a nagymarosi templom körül. S. N.
