A Szív, 1989 (75. évfolyam, 1-12. szám)
1989-07-01 / 7. szám
313 LELKIERŐMŰ NAGYMAROSON (Interjú Kamarás Istvánnal)* Évenként két alkalommal, tavasszal és ősszel több ezer fiatal gyűlik össze a nagymarosi műemléktemplom körül. Mi történik ilyenkor? Erőpróba? Tüntetés? Nagygyűlés? Más valami. Tanúságtétel, töltekezés, zarándoklat, elmélyülés, de elsősorban is találkozó. Kik találkoznak itt és miért? Főként katolikus fiatalok, de csatlakoznak hozzájuk más feleke- zetűek és nem vallásos, ám valami kapaszkodót kereső fiatalok is. Nagymaros nemcsak a sokak által vitatott és támadott vízierőmű színhelye, van itt egy „lelkierőmű” is: együtt éneklő, imádkozó, beszélgető és örvendező fiatalok erőt sugárzó közössége. Mi a legkisebb közös többszörösük? Az a hit, hogy egy náluk nagyobb, de nagyon is hozzájuk tartozó személy, Krisztus van köztük ilyenkor. Mióta vannak ezek a találkozók? 1971 óta. Azzal kezdődött, még Kismaroson, hogy katolikus fiatalok egy kis csoportja saját nyelvén, a beat-zene nyelvén, énekszóval és gitárral fejezte ki hitét, egy olyan időszakban, amikor még — mint koncepciós perek áldozatai — börtönben ültek a fiatalok körében tevékenykedő papok, vagyis eleinte ezek még amolyan félig illegális találkozók voltak. Ezek szerint a „húrok pengetésiből" születtek ezek a találkozók? Nem. Habár fontos szerepet játszott Sillye Jenőnek és dalnoktársainak az a törekvése, hogy az énekek és imák a fiatalok nyelvén, hitelesen szólaljanak meg. A találkozók egyik fő szervezője, Balás Béla azt írja szociográfiám előszavában: „Ez nem néhány tehetséges fiatal rögtönzése, és nem is új. Itt mélyebbek a gyökerek és nagyobbak az összefüggések. Ez a mű annak felismerése, hogy a világ továbbra is egy kézben van. Isten kezében. Égi metronóm diktálja a földi tempót.” Hogyan került át Kismarosról Nagymarosra a találkozó? Kinőtte magát? *ldén Budapesten a Vita kiadónál jelent meg Kamarás István könyve Lelkierőmű Nagymaroson (religiográfia) címmel. Ez az interjú az Igen c. új magyarországi katolikus ifjúsági (egyelőre kétheti)lap második, május 12-i számából való.
