A Szív, 1989 (75. évfolyam, 1-12. szám)
1989-07-01 / 7. szám
311 megjegyzem, hogy a latin szövegből — hoc est enim corpus meum = ez az én testem — keletkezett az általánosan ismert „varázsszó”, a hókuszpókusz. Amikor a 16. században Luther Márton fellépett, a misét is meg akarta reformálni. Rámutatott a visszásságokra és a fejlődés hiányosságaira. Isten szavát hangsúlyozta, pontosabb bibliai magyarázatot követelt, bevezette a népnyelvet az istentiszteleteken és elénk állította az eucharisztia lakoma jellegét. Sajnos, mindezért odaadta (elvetette) a misét mint áldozatot, vagyis a mise szívét. A trentói zsinat, amely a katolikus ellenreformáció foglalata, a helyzetet számbavéve felszámolja az istentisztelettel és az eucharisztiával kapcsolatos visszásságokat. így pl. újból a lelkére köti a hívőknek, hogy Krisztus testét ne csak szemlélődve imádják, hanem vegyék magukhoz. Azonban az eucharisztikus lakoma ünneplésének gondolata — és abban a hívek aktív részvétele — a következő században nem haladt előbbre. Fordulat csak akkor következett be, mikor X. Pius pápa kiadta körlevelét a gyakori és napi áldozásról. Közben lefordítják a latin mise szövegét a nép nyelvére. (Pl. 1883-ban jelent meg a híressé vált német nyelvű Schott misekönyv, a hasonló nevű beu- roni bencés atya munkája.) így a hívek legalább csendben követhették a mise szövegét és együtt imádkozhattak a pappal. (Előzőleg a mise alatt ki-ki imád- ságos könyvéből privát imáit, pl. az áldozási áhítatot végezte. Sőt sokan a rózsafüzért imádkozták.) Magyarországon a Szent István Társulat már 1865- ben kiadta Zsihovics Ferenc Officium divinum, Kalauz a keresztény katholi- kus magán és nyilvános isteni-szolgálatra c. imakönyvét, amely csaknem a teljes miseszöveget hozza (a 229. oldaltól a 960-ig) latin és magyar nyelven. A teljes római misekönyv (Missale) kétnyelvű szöveggel a 30-as évek közepétől kapható, Szunyogh Xavér Ferenc bencés atya munkája. Volt, ahol egy felolvasó (lektor) a mise egyes részeit a nép nyelvén hangosan felolvasta, miközben a pap halkan a latin szöveget mondta. A közösségi tnise ezen formája kb. 1918-tól széles körben elterjedt a II. vatikáni zsinatig (1962-65). Azóta a szentmisét többnyire a nép nyelvén mondják. Időközben a pap és a hívők mise alatti szétválasztása lényegesen csökkent. Ma már természetes, hogy a pap a hívek felé fordulva misézik. A modern templomokban pedig az oltár a templom közepén foglal helyet, és éppen így uralkodóvá vált — bár sokszor egyoldalúan - a közös lakoma gondolata. Miként fog mindez továbbfejlődni? (Folytatjuk) hókuszpókusz * lakoma és szentség, nem hókuszpókusz * lakoma és szentség, ne m hókuszpókusz * lakoma és szentség, nem hókuszpókusz * lakoma és szentség, nem hókuszpókusz * lakoma és szentség, nem hókuszpókusz * lakoma és szentség , nem hókuszpókusz * lakoma és szentség, nem hókuszpókusz * lakoma és szentsé
