A Szív, 1989 (75. évfolyam, 1-12. szám)
1989-07-01 / 7. szám
293 NOÉ BÁRKÁJA Ha Te, Uram, akkoriban nem engedted volna valamennyit Noé bárkájába az állatok tarka, nyüzsgő seregét és fajtáját, mennyivel szegényebb lett volna a Te emberiséged. Senki sem tudja jobban Nálad, hogy mennyi közös vonásunk van a Te állatvilágoddal. Van ott mekegő kecske és buta liba, vén hüllő és suta réce. Van ott fürge méhecske és lomha lajhár, kétpúpú teve és szeleburdi agár, makacs bak és furcsa kuvik, éjjeli lepke és tiszavirág, vezérürü és követő nyáj, elkényeztetett öleb és szerencsétlen flótás. Mi minden van még a Te bárkádban, Uram? Remeterák és társas pingvin, fürge ürge és lomha medve, karcsú zsiráf és hizlalt tyúk. S van ott még vipera is, amely mérget spriccel szerteszét, és van tréfacsináló, mindenki kedvence. Anyák, akik majomszeretettel babusgatják csemetéiket, és csibék, amik túlkorán fészekhagyók. Álnok tud lenni az ember, mint a kígyó és jámbor, mint a galamb. Türelmes, mint a bárány és kegyetlen, mint a farkas. Tüskés és makrancos, mint a sün, és lágyan simuló, mint az angóramacska. Szorgalmas, mint a méhecske és lusta, mint a hétalvó. Visszataszítóan ronda tud lenni, mint a pondró, és vonzóan bájos, mint egy páva, és fakó, mint a templom egere. Bátor és erős tud lenni, mint a sivatag királya, de gyengéd és félénk is, mint egy őzgida. Vastagbőrű, mint egy elefánt, vagy érzékeny, mint egy csigabiga, mely a legkisebb érintésre visszahúzódik. Nem mindig könnyű, Uram, kitartani a bárkádon, ahol annyi a nyüzsgés, meg a szag, meg a nesz. Add meg nekem a kellő türelmet, Uram, hogy mindezt el tudjam viselni, ráhagyva minden állatkádra kedvteléseiket. És főleg ne engedd soha felednem, Uram, hogy a többieknek én magam is csak egy csudabogár vagyok. H.J. Coenen
