A Szív, 1989 (75. évfolyam, 1-12. szám)

1989-07-01 / 7. szám

289

LELKISÉG

A SZENTATYA AUGUSZTUSI IMASZÁNDÉKA: ...a kölcsönös megbecsülés és együttérzés szellemének növekedéséért, különösen Latin-Amerikában.

II. János Pál pápa dél-amerikai látogatásának fénypontja 1988 májusában a La Paz repülőterén bemutatott szentmise volt. Több százezer ajmara földműves, halász, pásztor és gazda csatlakozott a munkásokhoz és a főváros lakosságához az ünneplésben. „A szeretet — mondta a pápa - nemcsak akkor hiteles, ha kellemes, de akkor is - és különösen akkor -, amikor az életben felmerülő problémák próbáját kiállja. így ver ugyanis gyökeret a szívekben a kölcsönös nagylelkűség és gyöngédség. A valódi szeretet nem önközpontú, hanem a szeretett lény igazi javát kívánja növelni."

Ezek az érzések álltak azoknak a gondolatok a középpontjában is, melyeket a Szentatya megosztott aznap reggel a La Paz-i nunciatúrán összegyűlt diplomatákkal: „Önök a remény letéteményesei! Az olyan világot formáló reményé, melyben a béke, a szolidaritás, a kölcsönös megértés és az együttműködés szolgálja majd az igazságos és emberséges kapcsolatokat, s ezek a nemzetek közösségének szívében fognak gyökerezni.” Igaz ugyan, hogy a döntéseket mások hozzák, de emlékeztette ő- ket a pápa: „a diplomaták felelőssége, hogy hűségesen és pontosan tájékoztassák kormányaikat, hogy a megoldások felé irányítsák azokat, hogy a párbeszéd, a tárgyalás és a megértés hídjait építsék. "

Akik imádkoznak, bizonyos fokig hasonlóak a diplomatákhoz. Nem döntenek, de mindent megtesznek annak az Egy valakinek a befolyásolására, aki dönt. Sikerük messzemenően attól függ, mennyire élő a reményük, mellyel imádkoznak, mennyire igaz megoldásokat javasolnak, mennyire készségesen állnak Isten rendelkezésére, hogy a párbeszéd, a tárgyalások és a megértés eszközéül szolgáljanak.

Augusztus havában a pápa különösen a népek közötti kölcsönös megbecsülés szelleméért kéri imádságunkat. Akik ezt vállalják, azok azon is fognak munkálkodni, hogy e remény valóra váljon, mindenki a maga módján, a világ ráeső kis zugában. A nemzetek az egyének felett állnak, de a személyes és közösségi kapcsolatok, amelyre épülnek, minden egyes személy otthonában, munkahelyén és szomszédságában születnek, léteznek.