A Szív, 1989 (75. évfolyam, 1-12. szám)

1989-06-01 / 6. szám

266

LEÁNYCSERKÉSZETÜNK TÖRTÉNETÉBŐL IV.

Magyarországon 1948 után nem volt cserkészet (nyíltan nem). A külföldre kényszerült magyarok ápolták az eszmét. Fiatalok, akiknek magyar földön legkedvesebb időtöltése a cserkészet volt, visszaálmodták magukat azokba az időkbe. A legnehezebb években, a menekülttáborok egyhangú nyomorúságában a cserkészet jelentette az ünnepet és a hasznos elfoglaltságot. A fiúk előbb kezdték, de a lányok sem várattak sokáig magukra. Régi följegyzések szerint Ausztriában, a trefflingi menekülttábor cserkészeinek „alpesi táborában” 1946-ban két leányőrs is volt. Ők tartoztak az első táborozó lányok közé a megújuló magyar cserkészetben. A „szabályszerű” kezdetről egy önvallomás (Kesserű Judit): „Mint gyermeket nagyon megragadtak a tábortüzek, felvonulások, kirándulások. Tetszett az őrsi élet. Kamaszkoromra természetessé vált, hogy cserkész vagyok, hogy van őrsöm... Belekerültem a nagylány korba, ekkor kezdett tudatossá válni bennem a cserkészet. Azonban csak a tisztképző táboron mértem fel, milyen óriási feladat a magyar gyermek megtartása." Dr. Le- hotay Judit Magyarországon cserkész volt. Ezt írja az USA-ban felnőtt lányáról: „Makacs, önző kis kölyköt vittem cserkészösszejövetelre... Az önzetlenség különösen fontos leánygyermeknél. Amikor az őrsvezetői rangjelzést felvarrta, elmondhattam: embert neveltem belőle.”

1966: nagytábor Amerikában. Lássuk, hogyan jellemzi a lányokat a Szétszórt árvalányhaj: „A kiscserkészek remek altáborát Linda vezette. Dombfalvának nevezték. Volt gémeskút, gólyafészek, falusi iskola. Reggel a kisbíró dobszóval ébresztett. Szóval volt minden, ami a gyermekromantikához kell. A magyar falut játszották meg a tábor alatt. A 120 kislány három rajban, hajukban szalaggal - a rajjelvénnyel - menetelve szépen szerepelt. Szívet melengető látvány volt. Az újonckorú lányokat Csűrös Eszter irányította - hivatása magaslatán. Keményen, fegyelmezetten tartotta lányait, és tábora nagyszerűen sikerült. A száznál több (12 őrs), az újoncpróbán már túllévő lánynak a II. altáborban Dózsa Mária volt a parancsnoka. Minden sátor egy-egy népművészeti kiállítás volt. Kerete: Szilágyi Erzsébet Nándorfehérvárra megy Hunyadi Jánosnak élelmet, kötszert és felszerelést vinni. Ezt összegyűjtendő végiglátogatták az erdélyi városokat: Kolozsvárt, Dést, Szamosújvárt, Brassót stb. Majd az Alföldet is. Magyarország tájegységeit rendkívül ügyesen dolgozták fel. A roverek altáborát Újváry Júlianna nővér vezette. Alaposan szervezett, jól felépített, naturalisztikus jellegű tábor volt, közel 100 roverlány részvételével. Serdülő korú lányokat nehéz vezetni... Mindent maguk építettek fel. (Egy sátrat véletlenül egy darázsfészekre...)".