A Szív, 1989 (75. évfolyam, 1-12. szám)

1989-06-01 / 6. szám

262

Nem! Hagyjál békén az ilyen szakállas őskori kövülettel! Nincsen kedvem múzeumőrt játszani. Pompás dolognak tartanám, ha vasárnaponként, minden kötelezettség nélkül egy klubban találkoznánk, és a harmadik világról vagy a vendégmunkásokról, akár az erdélyi menekültekről, esetleg a környezetvédelemről vitatkoznánk. Közben klassz dalokat is énekelhetnénk, és esetleg valami fohászt is el lehetne mondani. A fő dolog, hogy kézzel fogható szülessen belőle: teszem azt egy lomtalanító akció vagy egy szükséget szenvedő család segítése. Ez illik a mi korunkhoz.

Beláthatod, templom tekintetében meglehetősen béna eset vagyok. De téged papként felelősség terhel ezért a társulatért. Nem tudom elképzelni, hogy a mise merevsége és életidegensége hidegen hagyna. Ha pedig az én nézetemet vallód, akkor veszed a bátorságot és idejében megkezded a modernizálást, mielőtt még templomodban csupán vén anyókák csoszognak.

Mára ennyit,

Marci

HOGYAN KELETKEZETT A MISE?

Helló, Marci! A „vén fogatlan nagyanyó” hasonlaton nagyon jót mulattam. Nem is olyan rossz, bár hozzá kell fűznöm, hogy sok nagyanyóka nagyon is megérti unokája gondját-baját. Azt se felejtsd el, hogy „Egyház anyóka” az utolsó zsinat óta fiatalító kúrán volt. (Különben is, arculatát a ma élő keresztényeknek kell megrajzolniuk.)

Egyáltalán nem tagadom, hogy az Egyház és az istentisztelet is számtalan régi törmeléket hurcol magával. Te és még több fiatal lassúnak tartjátok a megkezdődött lomtalanítást, miközben az idősebb korosztály több tagja kézzel-lábbal tiltakozik a tarvágás ellen. Vajon létezik-e arany középút, kiegyezés?

Hasonlatoddal szembeszegeznék egy másikat. Ha ott állsz a Duna hídján és nézed a lomhán hömpölygő folyamot, nemigen gondolsz arra, hogy ez a zavarosan áramló víz milyen sok kristálytiszta forrásból áradt ekkorára. Ez a kép talán világosabbá teszi számodra az Egyháznak és az eukarisztikus ünnepnek a történetét.

Először robbanékony forrás, amely utat tör a föld mélyéből a sziklákon át. Azután kristálytiszta patakként kígyózik a réten. Amikor folyóvá nőtt lelassul. Végül hömpölygő, széles folyamként éri el a tengert. Mindvégig magában hordozza a sok tiszta forrás vizét. Az évszázadok folyamán azonban „megnőtt”, és medrét mélyen a földbe vájta. Átformálta a tájat is. És miközben a vidéket vízzel látja el, maga bizony szennyvízzel terhelődik.