A Szív, 1989 (75. évfolyam, 1-12. szám)
1989-01-01 / 1. szám
27 a czestochowai kegykép, mely 988-ban került Jeruzsálemből Anna hercegnőnek, Kijevi Vlagyimir nejének birtokába, aki azt Belzben Őriztette, míg Ulászló révén 400 évvel később a monostor legféltettebb kincse lett. ZARÁNDOKLATOK ÚTBAN A FÉNYES HALOM FELÉ A FEKETE MADONNA P. S. 1980. augusztus 4-én érkeztünk Varsóba. Az első éjszakát a Szent Katalin plébánián töltöttük. Zsúfolásig megtelt, akár a város valamennyi plébániája, hisz a zarándokok egész Európából és az ország minden tájáról érkeztek. Tekintettel arra, hogy tíznapos fárasztó gyaloglás várt ránk, erőt kellett gyűjtenünk, és ezért a takarodó hivatalosan korán volt. Az egymásra találás, ismerkedés és a közös hit örömében azonban a kibontakozó közösségi érzés erősebb volt, mint a józan megfontolás, és így csak lassacskán csendesedett el a rögtönzött hálóterem. Úticélunk, a híres kegyhely, Jasna Gora (Clarus mons) félórányira fekszik Czestochowától (magyarosan Csensztohovától), de 143 mérföldre, azaz 231 kilométerre a lengyel fővárostól. Kiszámoltuk, hogy napi 20-25 kilométert kell megtennünk, hogy Nagyboldogasszony napján, augusztus 15-én odaéljünk a főpapi misére. Másnap reggel korán keltünk, rendbeszedtük magunkat és összecsomagoltuk a útravalót. Csomagjainkba legfelülre a Biblia került, hisz nemcsak kenyérrel él az ember. A hálózsákokat és sátrainkat teherautóra dobáltuk, és máris siettünk a szentmisére, hogy méltóképpen kezdhessük találkozásunkat Krisztussal. Több mint ötezren voltunk, köztük 260 magyar, nyakunkban a zarándokok keresztjével. Utunk egyaránt vezetett városokon és falvakon, valamint szántóföldeken át, tanyák között, patakok és tavak mentén. Láttunk hegyeket és síkságokat, tapostunk követ és aszfaltot, átgázoltunk homok- és sártengeren, meneteltünk tűző napon és zuhogó esőben. 5-6 kilométerenként rövid pihenőt tartottunk, és máris tovább! Esténként családok fogadtak be minket:
