A Szív, 1989 (75. évfolyam, 1-12. szám)
1989-06-01 / 6. szám
257 lis éhínség, a japánt követő vörös terror... A megváltozott világban nem volt olyan biztos az orientációja, mint a régiben. De vállalta az újat is, vezette a prefektúra ügyeit az összeomlásig, azaz a tamingi magyar jezsuita misszió megsemmisítéséig. Egyik fő „hibája” volt, hogy nem tudott színlelni és hazudozva úszni a „kipirult új világban”. Az egyház ellen folytatott „osztályharc” idején figyelmeztették, hogy meneküljön, mert népbíróság elé állítják. Hallani sem akart róla. Mikor elfogták, papi ruháit le kellett tennie, föl kellett állnia egy asztalra s onnan végighallgatni a fegyverrel nagy nehezen összeterelt és megfélemlített nép rágalmait. Persze közben szidalmazták, ütlegelték, tövises ágakkal csapdosták... Végül lelökték az asztalról, ujját összetörték s bebörtönözték. Onnét csak akkor került ki, mikor egy megfélemlítő, megrendezett légibombázás alkalmával - melynek során az egyik célpont épp a misszió és az ő otthona volt - a szobájába parancsolták. Ő azonban a parancs ellenére és a fondorlatról mit sem tudván nem tartózkodott otthon, egész nap a sebesülteket kötözte, így szobája nélküle lett romhalmaz. Ezután a hívek sürgető kérésére elhagyta a misszó területét. Végül hazament Magyarországra, ahol lelkigyakorlatokat adott, kisegített, járt-kelt, míg ereje csökkenése a pannonhalmi szociális otthonba nem kényszerítette. De onnan is kijárt lelki erőt nyújtani, amíg bírt. Kb. fél évvel halála előtt erősen mutatkoztak rajta a fáradság jelei. Ő maga agyérelmeszesedésnek tulajdonította. Három-négy hónap múlva észlelték, hogy erősen fogy, nincs étvágya. Ennek ellenére még elvállalt egy nyári lelkipásztori kisegítést, ahonnan félholtan tért vissza. A kórházi kivizsgálásra csak elöljárói parancsra került sor, annak viszont készséggel tett eleget — szíve legmélyéig hűséges szerzetes volt. A kórháznak már nem volt vele sok munkája: a rákot talpon hordta, amíg bírta. Akik beteg- és halálos ágyát körülvették, azokban is ugyanazt a szép emléket hagyta egyszerű, közvetlen, természetes embersége, mint azokban, akik vele élete teljében vagy élete más szakaszaiban találkoztak. A kegyelem megtisztít és felemel. Adjon Isten magyar közösségeinknek - és különösen a változó, megújuló hazánknak - sok olyan embert, aki hűségesen ragaszkodik ehhez a megtisztító és felemelő kegyelemhez. ki hirdesse * hogyan higgyenek, ha nincs, aki hirdesse * hogyan higgyenek, ha nincs, aki hirdesse * hogyan higgyenek, ha nincs, aki hirdesse * hogyan higgyenek, ha nincs, aki hirdesse * hogyan higgyenek, ha nincs, aki hirdesse * hogyan higgyenek, ha nincs, aki hirdesse * hogyan higgyenek, ha nincs, aki hirdesse * hogyan hig
