A Szív, 1989 (75. évfolyam, 1-12. szám)

1989-06-01 / 6. szám

253

A várásnak két oldala van. Az egyik a külső. Otthagyjuk a dolgok külső folyamatát, kilépünk az események áramából. Következésképpen egy kicsiny szigeten találjuk magunkat, ahol semmi dolgunk, kénytelenek vagyunk tétlenül várni megszabadításunkra.

A másik a belső. Amint enyhül a rohanó események karmainak szorítása, szembekerülünk önmagunkkal. Igazán meglátjuk belső állapotunkat. Ha a lelkünk meg a szivünk üres, mert éppen csak sodortatjuk magunkat az árral, akkor a várakozás türelmetlen, olyasmi, mint az éhen pusztulás gyötrelme. De ha lelkünk és szívünk gazdag, akkor gazdagságunk szétárad egész lényünkben, és a várakozás tápláló idővé válik.

Keresztények vagyunk, az Úr jöveteleiére várunk. Reá várni azt jelenti, hogy félrehúzódunk az események pillanatnyi forgatagából - nem mintha nem lennének jók -, és engedjük, hogy tudatunkban homályosan, halványan feltörjön az öröklét nyugalma.

Tudjuk Jézustól: az a belső erő, amely a várakozó keresztényt hatalmába keríti, a szívünkbe kiáradt Lélek ereje. Hogy a Lélekkel találkozzunk, ahhoz félre kell húzódnunk az események áradatából, s meg kell tanulnunk hallgatag türelemmel várni.

Ha egy keresztény Urára vár, megáll az idő és átcsillog rajta az örökkévalóság. Várni jó is.

(Őrsy L.)

Július 30 - ÉVKÖZI 17. VASÁRNAP HATÁRTALAN BIZALOMMAL

A szentmise olvasmányai:

Tér 18,20-32: Ne haragudj, Uram, ha szólok.

Kol 2,12-14: Krisztussal együtt életre keltett benneteket.

Lk 11,1-13: Kérjetek, és adatik nektek.

Isten bízik az emberekben, de az ember alig képes bízni Istenben, így hát az Istennek nagy-nagy türelemre van szüksége velünk szemben. Egyben érthető a mi szorongásunk Istennel kapcsolatban. A bűn lényege éppen ez: nem hinni Istenben, nem bízni Istenben. A hitetlenség és a kételkedés húzódik meg az Istennel való kapcsolatunk mélyén.

Ha az ember csak annyira bízna Istenben, mint a barátjában vagy a szálloda portásában, akkor nem félne semmitől. De ehelyett!... Isten viszont annyira bízik az emberben, hogy még a legreménytelenebb helyzetekben is talál számára kiutat, segítséget. Istennek az emberbe vetett bizalma oly nagy, hogy csak a világ végén fog ítélkezni fölötte.

i