A Szív, 1989 (75. évfolyam, 1-12. szám)
1989-06-01 / 6. szám
A LEGRÖVIDEBB ÚT 241 A II. vatikáni zsinat minden okmányát keresztül-kasul átjárja a krisztocentrikus szemlélet és lelkiség. Ennek a Krisztus-központú lelkiségnek az elsajátításához a leghatékonyabb eszköz, a legrövidebb út az, amire a Jézus Szíve-tisztelet tanít. Mi az, ami Krisztus ismeretére vezet bennünket? XI. Piusz pápa írja: „A Jézus Szíve-tisztelet az az ájtatosság, amely a leggyorsabban, a legtökéletesebben vezeti el a lelkeket Jézus Krisztus fenséges ismeretére és követésére. ” Ugyanez a pápa azt is mondja: „a Jézus Szíve-tisztelet vallásunk egész lényegét magában foglalja". A Liturgia (a nagybetűs liturgián a szentmisét értjük) az Egyház tevékenységének csúcspontja, a keresztény élet centruma. A Liturgia centrumában ott találjuk az önmagát naponként föláldozó Jézus személyes jelenlétét, és e személyes jelenlét középpontjában magát Jézus szent- séges Szívét, amely Jézus személyének legtökéletesebb és legtömörebb foglalata és kifejezője. Ha tehát azt mondjuk, hogy a keresztény élet centruma, vagyis szíve a Liturgia, akkor elmondhatjuk, hogy a Liturgia szíve viszont Jézus Szíve, vagyis Jézus személye. Tépjük ki a Liturgiából Jézus Szívét, amely egyúttal a Liturgia szíve is, akkor mivé válik a Liturgia? Üres ceremóniává, értelmetlen hókusz-pókusszá. Ha ugyanis Jézus Szívén személyét értjük, akkor nélküle a nagybetűs Liturgia kisbetűs liturgiává változik és semmiben sem fog különbözni más vallások liturgiájától. A II. vatikáni zsinat liturgikus okmányában olvassuk: „A kereszten elszenderült Krisztus oldalából származott az a csodálatos szentség, amely maga az Egyház". Szent Ágoston gondolata ez a szép megállapítás. Amikor az egyházatyák „Jézus oldaláról" beszélnek, tudnunk kell, hogy azt szinoním értelműnek veszik Jézus Szívével. Ebben az értelemben tehát Jézus Szívét az Egyház forrásának, szülőanyjának foghatjuk fel. P. Arruppe, a „zsinati jezsuita generális" írja: „Ha jó tanácsot akarnak tőlem hallani, a Társaságban töltött 53 év és generálisságom 16 éve után, csak azt mondhatom, hogy szinte félelmetesen nagy hatalom rejlik a Jézus Szíve-tiszteletben... Isten rendkívüli kegyelmet ajándékozott ezzel nekünk. Meg vagyok győződve, hogy a Társaság megújulásának kevés olyan világos próbajele van, mint a széles körben terjesztett buzgó Jézus Szíve-tisztelet. Apostolkodásunk új lendületet kap általa és hamarosan meglátjuk az eredményeket mind személyes életünkben, mind pedig apostoli tevékenységünkben". (Bálint József)
