A Szív, 1989 (75. évfolyam, 1-12. szám)
1989-05-01 / 5. szám
239 túl az intézeten kívül kezelik... Csehszlovákia 1983-ban a pszichiátriai világszövetséget éppen azért hagyta el, mert rokonszenvezett a szovjet pszichiáterekkel, akik inkább visszaléptek, semhogy kizárják őket, mert szovjet ellenzékieket zárt intézetekbe utalnak. Időközben a szovjet pszichiáterek tárgyalnak a világszövetséggel, hogy újra felvételt nyerjenek. Ezért egy amerikai küldöttség nemrég a Szovjetunióba utazott, hogy a helyszínen vizsgálja ki az ügyet. 38 év után első alkalommal adtak engedélyt csehszlovákiai apácarendeknek, hogy újoncokat vegyenek fel. Erről számolt be Frantisek Tomasek prímás a hívekhez intézett legutóbbi körlevelében. A hatóságok intézkedése a rendek közvetett elismerését jelenti, fejtette ki az érsek. Sajnos, ez az intézkedés csak három rendet érint, amely az öregek és a fogyatékosak ápolására szentelte magát. A többi rend változatlanul szenved az 1950 óta fennálló tilalom miatt. Az újonnan ismét engedélyezett rendekbe máris több nő kérte felvételét. 1968-ban az 1950-es tiltó törvényt megszüntették ugyan, de a hatóságok ennek dacára törvénytelennek tekintették új hivatások elfogadását. „Az Egyház és a fajgyűlölet: egy testvéribb társadalom felé” a címe annak a dokumentumnak, melyet az Igazságosság és Béke Pápai Tanulmányi Bizottsága nemrég közreadott. A dokumentum az apartheidet mint a faji megkülönböztetés kirívó esetét mutatja be, melyet „egyesek a Biblia téves értelmezésével igyekeznek igazolni”. A dél-afrikai kormány külügyminisztériumának egy tisztviselője válaszul kifejtette, hogy szerinte kormányának politikáját rosszul értelmezték, és bírálta, hogy — úgymond — a dokumentum megfogalmazása előtt egy vatikáni vezető sem látogatta meg országát. J. Pieter- sen, a Dél-Afrikai Püspöki Konferencia főtitkára ezt annyiban helyesbítette, hogy a dokumentum aláírója, Roger Etchegaray bíboros tavaly meglátogatta a Dél-Afrikai Köztársaságot, és találkozott a kormány képviselőivel. Msgr. Paul Nadal, a durbani érsekség vikárius generálisa kijelentette, hogy szerinte a dokumentum kiegyensúlyozottan és pontosan mutatja be a dél-afrikai helyzetet. Elmondta, hogy valóban változott valami Dél-Afrikában, de „az apartheid alapszerkezete mit sem változott. A legfontosabb a párbeszéd az összes érintett fél között.” A Szentatya a legnagyobb római szeminárium előtt tartott beszédében aggodalommal beszélt arról, hogy a paphiány egyebek között lehetővé tette fundamentalista protestáns szekták előnyomulását Latin- Amerikában. „Ezeknek az embereknek papokra van szükségük” — hangsúlyozta. Latin-Amerikában átlagban csak 10 000 hívőre jut egy pap. „Róma püspökeként, magamon viselve a különböző egyházak reményeit és gondjait, mondom nektek, hogy ezen gondok és remények között a papi hivatások állnak az első helyen.”