A Szív, 1989 (75. évfolyam, 1-12. szám)

1989-05-01 / 5. szám

229

PROBLÉMÁK ÉS MEGOLDÁSOK

EGY-KE

Beszélgetés Varga Domokossal Tóth Sándor

Mi a népesedés helyzete a mai Magyarországon?

Népesedésről itt nem beszélhetünk, csak néptelenedésről. Az ország lakossága egyelőre mintegy 20 ezerrel fogy évente. Ezt sokan nem tartják tragikusnak, még veszélyesnek sem. Az igazi veszély nem is ez, hanem amit elfednek az össznépességre vonatkozó adatok: a fiataloknak, a gyerekeknek annál sokkal nagyobb mérvű fogyása. Hogy igazán megértsük, miről van szó, az '50-es évek végéig kell visszamennünk. Akkor fordult mínuszba Magyarországon a népesség utánpótlása, süllyedt rohamosan 200 alá a 100 házasságban születő gyermek száma. A ’60-as években ez tovább folytatódott: mély népesedési hullámvölgy alakult ki, olyan gyerekszűke, amely akkor példa nélkül állt az egész világon. Azóta eltelt egy emberöltő, 20-25-30 év, s az akkori gyermekszűkéből mostanára szülőszűke lett. A '70-es évek második felétől mostanáig kerek egynegyedével csökkent a fiatal házasok és a házasulandó fiatalok száma.

A kevesebb családban - ha nem nő a gyerekvállalási kedv, és egyelőre, sajnos, nem nő - természetesen minden eddiginél kevesebb gyerek születik. Az előrejelzések szerint 2000-ben a gyerekek is mintegy 25 százalékkal lesznek kevesebben, mint 1980-ban voltak. S a hiány minden újabb nemzedékkel tovább nő: az egyre kevesebb szülő miatt kevesebb lesz a gyerek, az egyre kevesebb gyerekből pedig egyre kevesebb lesz majdan a szülő. Ez már nem is csökkenés - zuhanás. Mi sem mondhatunk mást, mint amit II. Lajos írt Rómába a pápának a mohácsi vész előtti egyik legutolsó levelében: „Zuhanunk, zuhanunk, Szentatyám”. Ezer év alatt se török, se tatár, se egyéb pusztítói nem tudták megtörni a Kárpát-medencébe települt magyarság életerejét. De ha így megy tovább, száz év is elég, s betelik a végzet: más népek foglalják el — immár a medence szívében is - a meg nem született magyarok helyét.

Mit lehet tenni ez ellen?

Nagyon sokat. Ahogy Mohács ellen is lehetett volna, ha nem belülről romlik meg az ország. Ahogy a pápa követe írta Rómába: „Ha Magyar- országot meg lehetne menteni három forinton ebből a nagy veszedelemből, aligha akadna három ember, aki azt a forintot ideadná”. Most is ez a fő baj: áldozni a jövőért senki sem akar. Kialakult egy olyan gondolkozás: „Egy életem van, az az enyém. Csak az enyém. Egy kis családért még