A Szív, 1989 (75. évfolyam, 1-12. szám)

1989-05-01 / 5. szám

221

(Folytatás a 212. oldalról)

mint régen volt a magyar közigazgatás hasonló intézménye. Az egyházra van bízva, hogy kívánja-e a szerzetesrendek működésének újraindítását. Erre felelt a püspökkari határozat: „szerzetesrendjeinket mielőbb el kell indítani”. A püspöki kar nem „alapítja” újra a szerzeteket, csupán azok működésének reorganizálásához ad segítséget. Ennek püspökkari referense Takács Nándor. A reorganizálásnak első ünnepélyes aktusa most ezen a gyűlésen van.

Takács püspök fejtegetésében ezután a konkrét kérdésekre tért át. A magyar egyházat szociális és más téren igazán a szerzetesrendek teszik funkcióképessé. Munkájuk mostani megindulása sok örömet jelent, de sok gonddal is jár.

Az első kérdés, hol tudnak a szerzetesek közösségi életet kialakítani. A közösségi élethez ház és egészséges miliő kell. Házaik nincsenek. A kontemplativ szerzeteseknek esetleg elég egy kolostor. A tevékeny felebaráti sze- retetet gyakorló szerzeteknek intézmények, épületek kellenek (iskola, kórház). A szerzetesi közösségek nem rendelkeznek a tárgyi eszközökkel. A magyar egyház anyagi lehetőségei erősen korlátozottak. A bevételek az önkéntes egyházi adóból, a templomi gyűjtésekből vannak. Ez nem elégséges. Az anyagiaktól való megfosztottság ellenére sem vált be azonban Rákosi próféciája, hogy az egyházi élet anyagiak híján magától megszűnik, mert az egyház él, sőt sokat újított és fejlesztett. Sok segítséget kap külföldről is: Bécsből, König- steinből, a külföldi magyar hívektől. Kap állami hozzájárulást is, ami egy ösz- szegben szépen hangzik (évi 70 millió forint), de a konkrét esetekre, az egyesekre lebontva megszégyenítően kevés.

A magyar egyházi vezetők pénzzel tehát nem tudnak segíteni, de akarnak úgy, ahogy tudnak. Sok plébánia áll üresen pap hiányában. Ezeket az üresen álló plébániaépületeket ajánlják fel a főpásztorok különösen a nővérközösségeknek. Számukra sorsdöntő, hogy elkezdjenek élni, hogy kialakítsák tevékenységünket. A szerzetesnők kaphatnak felhatalmazást, hogy igeliturgiát tartsanak, családokat, betegeket látogassanak, áldoztathassanak, mint külföldön a Pastoralassistensek. A liturgikus minta a nagypénteki csonka mise szertartása. Ez lenne az első lépés. így megvalósulhatna az alapelv: tres faciunt collegium. A szerzetesnők elhelyezést kaphatnának továbbá a püspökségeken, egyházi intézményekben, plébániákon, ahol szintén kialakíthatnák közösségeiket és munkát vállalhatnának. A közösségek kialakítására alkalmas objektumhoz lehetne továbbá úgy is hozzájutni, ha a különlakó nővérek elcserélnék lakásaikat egy nagyobbra, vagy megtakarított pénzükből házakat vásárolnának. Az állammal való tárgyalások során eddig a volt szerzetesi épületek visszaadásáról nem volt szó, de „az egyház az államtól joggal elvár egy igazságos lojalitást”. Most az itt összegyűlt szerzetesi konferencia is kéri a ható-