A Szív, 1989 (75. évfolyam, 1-12. szám)

1989-05-01 / 5. szám

218

Azt mondottad: „vegyétek és egyétek”. S naponta ezrek és milliók veszik magukhoz ezt a drága testet, ami a legértékesebb ebben a sanyarú világban. Te fölemelted, Uram, az anyagot, megszentelted. S ezen a vasárnapon is, mint a többin, mentek hozzád a tieid, Uram. Voltak ott férfiak, nők, gyermekek. A tieid, Uram. Mentek, mentek, mentek hozzád. Figyeltem őket. Az élethez mentek, mint a szarvas a folyóvízhez. Inni akartak az élet forrásából. Hisz szomjazunk Rád Én is, ők is. Minden ember, szerte ezen a világon.

Megnyugszunk benned, Uram. Olyan jó elpihenni benned Tudod, azért mi is elfáradunk, ahogy az élet útját járjuk. Olyan jó volna már nálad lenni! Hisz Te megígérted: „Elmegyek, hogy helyet készítsek nektek, és ha majd elmentem és helyet készítettem nektek, ismét eljövök, és magam mellé veszlek titeket, hogy ahol én vagyok, ott legyetek ti is”(Jn 14,1-3). Hiszünk, Uram, hiszünk. Mit is tehetnénk? Te vagy a mi reményünk Minden nap, minden elmúlt másodperc közelebb visz minket a nagy találkozáshoz. Amikor szemtől-szembe, színről-színre találkozunk veled, Krisztusom. Addig is, míg ez eljő, gyakran magamhoz veszlek, s mint egy kis mennyországba, a telkembe rejtelek.

MÁRIA-KÉP

Négyessy Irén

Mária, menedékem, merengve nézegetlek, mennyit érsz Te nékem. Mária, szívemben élő oltár, nehéz volt-e Az, akit hordtál?

Mária, sírok érted esengve, lényed tavaszt tart ébren szívembe’. Mária, nevednek jegyében lett Fiad, ki egy világot váltott meg.

Mária, csillag zizeg az éjben, Lelkemre harmatoz égi tömjén,

Őt, a csodát letérdelve nézem.

Mária, több vagy örömnél, könnynél, meleg karácsonyi csillag fénye forog lelkemben, mint égi örvény.