A Szív, 1989 (75. évfolyam, 1-12. szám)
1989-05-01 / 5. szám
207 Egyfelől rossz. Ha meggyengül a mindenható Istenbe és az ember isteni rendeltetésébe vetett hit, csökken a bűn iránti érzék is. Egy apró Isten meg egy apró ember közt nincs tér kozmikus összeütközésre. Ha hasadás áll be kettejük között, valahogy másképp kell magyarázni, mint hogy az ember meg akarja fosztani trónjától az Urat. A keresztény erkölcstan nem szólhat többé személyek közötti viszony feszültségeiről és döbbenetes meglepetéseiről, hanem szükségképpen az emberi viselkedés tudományává válik. A hit ilyen hanyatlásának és rengésének lehetünk ma tanúi, minden következményével együtt. A gonoszság titka már nem titok többé. Isten és az ember viszonyát emberi szabályok határozzák meg. Minthogy pedig a viszony kétoldalú, az ilyen egyoldalú megközelítéssel nem boldogulunk. Csak műártatlanságot ad az embernek. De van a változásban jó is, amint a misztérium kibontakozik. Misztériumról beszélünk, mert keresztény embernek itt kezdődik a bűn megértése, a hit aktusával. Mit nyilatkoztat ki a hit? A bűn jelentése gyökerében a következő: az ember komoly kísérletet tesz, hogy Istenné legyen. Ez áll a Bibliában, éppen a bűnbeesés történetében. A kígyó megkísérti Évát: ízlelje meg a tiltott gyümölcsöt, hogy ő és férje Istenhez váljanak hasonlóvá, mint „jó és rossz tudói". De ez a „tudás” nem egyszerűen azt jelenti, hogy valami halvány értelmi tájékozottság birtokába jutnak. Sokkal többet: a jó és rossz eldöntésének hatalmát és az ennek megfelelő cselekvés jogát. „A teljes erkölcsi függetlenség igénye ez, amellyel az ember visszautasítja teremtett állapotának elismerését" - mondja a Jeruzsálemi Biblia kommentátora. Teremtmény esetében a döntés szuverén jogának igénye mindenképpen lázadó tett. De ebben a lázadásban van valami nagy. Az ember végtelenbe nyúló vágyát árulja el, és azt a rejtett képességét, hogy a végtelen felé törekedjék. A Biblia nem hagy kétséget afelől, hogy az eredmény kozmikus tragédia, az összeütköző személyek nagysága miatt. Éppen azért kellett Istenember a megváltásunkra, mert a bűn nem kevesebb, mint kozmikus tragédia. Titokzatos viszony áll fenn Ádám bűne és Krisztus eljövetele között: „Lám, mennyire szükséges volt Ádám vétke, hogy Krisztus legyen válságának díja! ,0 szerencsés vétek, hogy ily hatalmas és fölséges Megváltót kívánt és érdemelt!" (A húsvéti örömének) Krisztus nem bagatell dolgokért halt meg. A keresztény számára a bűn a gonoszság titka marad; alapja az Isten nagyságába és az ember nagyságába vetett hit. Isten az egész teremtés Ura, de az embernek megvan az a félelmetes képessége, hogy NEMet
