A Szív, 1989 (75. évfolyam, 1-12. szám)
1989-05-01 / 5. szám
196 — Mint közösség hogyan segítjük egymást abban, hogy családjaink a hit és szeretet lendületesebb tanúivá legyenek? EGY VACSORA ANATÓMIÁJA Görgey Gábor Ő. Pontosan meg nem nevezhető. Illetve bárminek nevezhető, minden név telitalálat, mert ő van abban is, ami nem ő. Azaz ami nem ő, az is ő. Minden tárgy és minden személy végül ide visszavezethető. O mielőtt. Még nem tudni, mi előtt. Csak a várakozás, mint egy fontos sajtókonferencián, újságírók és tanítványok ajakiesése, hogy vajon mi előtt ez a mielőtt önként, nem elővezetés terhe mellett, habár a hatalom rítusa szerint hagyta ezt is lejátszódni. Az elfogatóparancs évezredes konvencióját. A pribékbujócskát. Az érdekképviseleti szervek ideoteológiáját. A segítségre szorulók szadista bacchanáliáját. De csak azért, mert hagyta, azaz önként átadta. Mit? A bűnjelet? Az ellenséges megbízatás bizonyítékát? A kémeszközöket? Vegyszerrel írott jelentéseit? Kétségtelenül történt valami, ha egyszer átadta. De mit? Átadta magát, nem titkosírást, sem titkos leadót, se fegyvert, hanem mindent, amije volt:
