A Szív, 1989 (75. évfolyam, 1-12. szám)
1989-04-01 / 4. szám
186 EGY SOR A SZÓZATBÓL Török Péter Talán emlékeznek, esetleg néhányan részt is vettek kedves olvasóink közül az 1985. május 10-én rendezett ottawai tüntetésen, mellyel a Romániában, illetve Csehszlovákiában élő magyar testvéreink helyzetén igyekeztünk javítani. Többek közt Duray Miklós szabadon bocsájtását is követeltük, hála Istennek, sikerrel. Nos, Duray Miklós az elmúlt hónapokban többször is járt Torontóban, s az egyik alkalommal a Fórum keretében előadást tartott a Szent Erzsébet templom dísztermében. Előadásának címe A csehszlovákiai magyar kisebbség vallási helyzete és egyházi élete volt. Az alcím, ahogy mondta, ez is lehetett volna: A hit elhagyásának útjai. Az alábbiakban röviden összefoglaljuk előadásának a katolikus egyházzal foglalkozó részét. Ismeretes, hogy a vallás, az egyházak igen sok esetben menedéket nyújtanak a kisebbségi sorsban élőknek. A liturgia anyanyelven való végzése megerősítheti egy kisebbség közösségi erejét, egységét, hisz ezzel a nemzetiségi nyelv különleges élmény hordozója lesz. Nélküle talán konyhanyelvvé silányulna. Áll ez természetesen a Csehszlovákiában élő magyar kisebbségre is, mely zömmel öt felekezetre oszlik: római katolikusokra, reformátusokra, evangélikusokra, görögkatolikusokra és zsidókra. Csak kis töredékük tagja valamilyen szabadegyháznak vagy más vallási csoportnak Ezeknek a felekezeteknek a létszámát igen nehéz megállapítani, először is mivel sokan félnek bevallani nemzetiségüket, s az összeírok gyakran kérdezés nélkül szlovákként regisztrálják a hivatalos nyelven írni nem tudókat. Másodsorban pedig a vallási hovatartozás nem is szerepel a kérdések közt. Továbbá az egyházaknak sincsenek pontos nyilvántartásaik Becslések szerint a csehszlovákiai magyarok közül mintegy félmillió a római katolikus, 140-150 ezer a református, 30-40 ezer az evangélikus, 30 ezer a görögkatolikus, mintegy 10 ezer az egyéb felekezetű és kb. egy-két ezerre tehető a zsidó hitűek száma. Ezek az adatok természetesen sokkal inkább a vallási eredetet mutatják, mintsem a vallását ténylegesen gyakorlók számát. Ha összegezzük az adatokat, akkor több mint 700 ezres lélekszámú magyarság képe rajzolódik elénk, ami ellentétben áll az 1980-as hivatalos statisztika 580 ezres lélekszámúval. Duray Miklós a különbséget egyik oldalról a Szövetségi Statisztikai Hivatal pontatlanságával magyarázza, a saját adatait pedig a magyar népességet meghatározó néprajzi tényezőkből, valamint a század elejétől végzett felmérésekből kiinduló becslésekkel támasztja alá.
