A Szív, 1989 (75. évfolyam, 1-12. szám)

1989-01-01 / 1. szám

18

naponta közösen olvastunk negyedórát a Bibliából, majd az kibővült a szentírástanár, a drága Szentiványi Róbert bácsi magyarázataival. Minden hátén felmondtunk neki 2-3 nagyon fontos szentírási idézetet.

Rómában a jezsuita központi kúrián van egy több mint 200 lapos, nagy formátumú gépelt írás a pátertől. A nagy generális, Ledochowski íratta vele, amikor rájött, milyen elméleti szakértője — nem csupán gyakorlati mestere — a szegedi sprirituális a papnevelésnek. Egy egész nyara ment rá Hunya atyának Pécsett, ott diktálta (ha jól tudom, a történész Lukács László atyának). Akkor kapott rá úgy a Generális, hogy újra és újra írásokat kért tőle a papnevelés kérdéséről. Érdemes lenne egyszer átmenni a Hunya-kéziraton, és összehasonlítani az Optatam totius dokumentummal. A kúrián dolgozó magyar történész találta meg a páter egyik levelét a Generális hagyatékában. A levél felvetette a kérdést, mit akar a Generális: írjon a papnevelésről vagy nevelje a kispapokat. Mert a kettő nem megy. Nem telik az idejéből. Pedig az ő pihenési ideje napi pár óra volt csak.

Ahogy sürgette kispapjai és a papok között a testvéri egységet, úgy lett az ő folyóirata, a Papi Lelkiség összefogó, egyesítő tényező a magyar papság életében. Szinte minden számottevő „írástudó” pap — világi és szerzetes pap minden rendi családból — írt abba, olvasta és értékelte. Közkincsünk és közös örömünk lett, hogy milyen lelki író a cisztercita Halász Piusz, milyen alapos dogmatikus az erdélyi Eröss Alfréd, hogy ír Kerkay György, Nagy Töhötöm és egy sereg kispap.

„Uram és Atyám! Megingathatatlan hittel, határtalan bizalommal és fogyhatatlan szeretettel ölelem át szentséges tervedet és ezeknek a terveknek homályát és keresztjét is Jézus Szentséges Szívével egyesülve. ” — „Megígérem a te isteni Fölségednek, hogy mindig, minden dologban, gondolataimban, szavaimban, cselekedeteimben, életem minden megnyilvánulásában egyedül és kizárólag a te nagyobb dicsőségedet keresem.” (P. Hunya)

SZÁZ ÉVE SZÜLETETT SÍK SÁNDOR Nemesszeghy Ervin

Sík Sándorral életemben csak egyszer találkoztam. Egyetemi hallgató voltam Budapesten, az 1950-es évek első felében, amikor hallottam, hogy a Mikszáth Kálmán téri piarista rendházban Sík Sándor konferenciát tart Newman bíborosról. Nagy érdeklődéssel siettem az előadás helyére a meghirdetett időben. Az előadóterem csaknem teljesen megtelt hallgatók-