A Szív, 1989 (75. évfolyam, 1-12. szám)
1989-04-01 / 4. szám
175 szó. Ennek Schillebeeckx talált definíciót: „Magabiztos törekvés hatalmi pozíciók felé”. E három szó tehát egyazon fogalomkör különféle néven, vagy lényegileg is különböznek egymástól? Inkább csak árnyalatiak a különbségek. Elvileg el lehet képzelni, hogy csak paternalista, csak vállveregető, kéretlen tanácsokat osztogató egy plébános anélkül, hogy uralomra is akarna törni. Ma azonban már az ilyet a másik kettővel is illetnék: triumfál, klerikális. Elvontan az is elképzelhető, hogy világi ember paternalista vagy triumfalista. Akkor már eleve nem klerika- lizmusnak hívnák, a mai honi nyelvhasználat más kifejezésekkel ruházná fel: főnökösdit játszik, úrhatnám, beképzelt, kiskirálykodik... Ebből következik, hogy ha egyházi jellegű előadásban, cikkben a fenti három szó közül csak egy is szerepel, akkor a szerző rendszerint a másik kettőt is odaérti. Vajon ezek a szavak teljesen váratlanul tűntek fel a zsinat alatt? Egyáltalán nem. A forradalmisággal egyáltalán nem vádolható Gar- rigou-Lagrange, századunk első felének egyik nagy hittudósa írta, hogy a papi lelkületnek mindig a haladás oldalán van a helye. Az egyházban egyidejűleg létezik előrelépés és hagyományőrzés. Ha csak a haladást sarkítanánk ki, akkor nem élő szervezet volnánk, hanem egy gép. Egy motor, amelyet energia mozgat, amíg tart az üzemanyagból. Ha viszont csak hagyomány volna, akkor egy valaha élt, de mumifikálódott szervezet lennénk, mint egy bútorban a.haj- dani fa. — Egyháztörténelmünk a tanú, hogy sokszor estünk kísértésbe, hogy a múlt dicsőségének fényében sütkérezve elfelejtsük a jövőért való munkálkodás felelősségét. Ha valamikor, akkor most nagy baj volna, ha a papság egy indiai felsőbb kaszthoz hasonlóvá fejlődne. Tud erre valami negatív élményt felhozni? Katonai reáliskola környékén laktam 1945 előtt. A kadétokat már tízéves koruktól úgy képezték, hogy a világtól elzárva, intézeti dresszúrában, minél elitebb szellemben váljanak tisztekké. Lehet, hogy hivatalos elöljáróik oktattak nekik bizonyos udvariasságot, de egy kamasznál az uniformis mindig kicsiholhat kevélységet. Több esetben az utcán kiköptek a polgári ruhás, néha éltes korban lévő személyek felé e megjegyzéssel: Ronda civil fajzat! — A mi esetünkben a zsinaton fölismerték az atyák a kasztszemlélet hátrányait. Ezért nemcsak a papnevelés sémájánál, de szinte minden okmányban hangsúlyozták az aggiornamento és a dialógus szellemét. Ezeknek kell lépnie minden nyílt vagy rejtett klerikális kasztgőg helyére. — „A keresztény egzisztencia sajátos feszültsége, hogy bár a keresztény már új ember, új teremtmény, de azért napról napra meg kell újulnia... Aki igazán keresztény, az mindig nyitott lélekkel áll az új előtt, hiszen napról napra ő is megújul”(Nyíri Tamás). Fogjuk meg a dolgot a másik végéről: mi nem klerikalizmus? Erre három lépésben felelnék. — Nem klerikális az olyan pap, aki megbecsüli és híveivel is értékelteti az Egyház tanrendszerét, hitbeli hagyományait. Szilárd elvek nélkül semmilyen világnézet nem állhat fenn, még kevésbé egy vallás. Műemléktemplomokban működő paptársaim a túristasze-
