A Szív, 1989 (75. évfolyam, 1-12. szám)
1989-04-01 / 4. szám
157 MÚLT ÉS JELEN BANGHA BÉLA Cabafi Csaba ,,Borzasztó dolog látni, miként bolyong és tapogatózik nagyon sok ember az élet legmélyebb kérdései körül s mily kevés jut el közülük legalább a viszonylagos tisztánlátásig. Fájdalmas látvány ez a vergődés..., ez a tanácstalan rámeredés a nagy kérdések örök szfinxeire. "(Bangha, Örök élet igéi) A fenti sorokból nemcsak a szónok és a kiváló egyházi szervező Bangha Béla, hanem az emberekkel együttérző, értük felelősséget vállaló pap lelki világa is kitűnik. Az 1880- ban született, jómódú család gyermeke a Jézus Társaságba való belépése és sikeres teológiai tanulmányai után fokozatosan a magyarországi katolicizmus előharcosává vált a XX. sz. első felében. Munkássága az egyre inkább elharapódzó deista, szabadkőműves és szabadelvű i- rányzatok sokaságát, a „sokfejű hidrát" támadja elsősorban. Érthető tehát a kezdő idézet mögött rejlő szándék, hogy az empirikus tudománynak a vallás ellen való acsarkodásait kivédje. A legkézenfekvőbb fegyvere kiváló szónoki tehetsége volt. Istentől kapta karizmaként, s az égi^ajándék sok embert megóvott a lélek káoszától, a hitetlenségtől. Ő ennek tökéletesen tudatában volt, amikor ezt írta: „Nincs igazuk azoknak, akik azt mondják, ők nem szorulnak prédikációra... A tapasztalás azt mutatja, hogy ahol nem hallgatják az Egyház prédikációját, ott bizony legtöbbször szégyenletes vallási tájékozatlanság terjed, nem ritkán sötét babonával vegyesen.” Világosan látta, hogy az ún. felvilágosult eszmék a természetfelettire teremtett emberből nem irthatták ki a vallásosságot, ezért az emberek az okkultizmus és a spiritizmus
