A Szív, 1989 (75. évfolyam, 1-12. szám)
1989-04-01 / 4. szám
154 latba kerül Istennel, márpedig a szentség lényege épp ez az Istennel való egység. ★ * * A Teremtővel és a Megváltóval való közreműködés úgy szenteli meg az anyagot, hogy az anyag a helyes használat által kiszabadul a bűn rabságából, melynek „alá van vetve nem önként”, és „sóvárgással várja Isten fiainak megnyilvánulását” (Róm 8,19.22). Azt is mondhatjuk, hogy a helyes használat által eléri célját, mert az embert szolgálja, arra a célra segítve, amelyre rendelve van. A helyes használat által az anyag szentelménnyé válik, de nem egyházi szentelménnyé, hanem magánszentelménnyé, hiszen nem az egész Egyház imája által, hanem a hívő munkás imája és munkája által lesz kegyelem közvetítője. Egy példa: Egy nagy mosodában valaki minden pelenkát, amit a mángorlóba tett, olyan áhítattal érintetett, hogy társainak is feltűnt. Kérdésükre bevallotta, hogy minden ruhadarabhoz, mely kezén átmegy, egy i- mát ad lélekben azért, aki azt legközelebb használni fogja. - Nem kételkedem abban, hogy ezáltal nemcsak megszentelte az anyagot, hanem magánszentelménnyé is változtatta. Az ilyen szent szándékok egyébként is széppé, könnyebbé és érdemszerzővé teszik munkánkat. Mócsy Imre A következő levélrészlet egy szerzetesi hivatás születésének, történetének rövid összefoglalása. Szó sincs benne sima útról. Jól bemutatja Isten kiszámíthatatlan útjait. És hálaadásra indít abból a szempontból is, hogy a felekezeti háborúskodásnak abból a zsákutcájából, ami még 40-50 éve is rombolt, Isten kivezette népét. MTÉRT PONT ÉN? Hogyan lettem ferences missziós nővér és mit műveltem... Vallásilag megosztott családban születtem. Édesapám katolikus, édesanyám református volt. Mint leánygyermeket az édesanyám vallásában kereszteltek meg. Iskolás koromig édesapám vitt a szentmisére, de azután köteles voltam református hittanra járni. Az akkori lelkész nagyon katolikus ellenes volt, és ebben a szellemben tanított. Szentül hittük, hogy minden úgy van,