A Szív, 1989 (75. évfolyam, 1-12. szám)
1989-04-01 / 4. szám
152 Május 21 - SZENTHÁROMSÁG VASÁRNAPJA A SZENTHÁROMSÁGHIT EREDETE A TAPASZTALAT A szentmise olvasmányai: Péld 8,22-31: A bölcsesség a föld teremtése előtt született. Róm 5,1 —5: A remény nem csal meg... a Lélek által kiáradt szívünkbe Isten szeretető. Jn 16,12—15: Minden, ami az Atyáé, az enyém is. A szentháromsághit eredete: Isten megtapasztalása Jézus Krisztusban és a „Lélekben”. Hitvallásunk a háromságos Istenről hosszas fejlődés eredménye. Kezdetei már az Ószövetségben megtalálhatók, de a tulajdonképpeni háromsághit Jézus Krisztuson alapszik. Jézus páratlan jelentőségének átéléséből nőtt ki az a korai keresztény felismerés, hogy őbenne maga Isten ajándékozta önmagát az embereknek. A háromsághit másik eredete a „Lélek” befogadásában van adva. Ez a régi bibliai szó eredetileg „lélegzetet” jelent. Azt fejezi ki, hogy Isten megnyilatkozik az embereknek, mert találkozni óhajt velük. Ebből a „lé- legzetlehelésből” élet jön létre a teremtett világban és a történelemben. A fiatal egyház is annak köszönheti életerejét és növekedési képességét, hogy végérvényesen ajándékba kapta a Lelket (vő. az Apostolok Cselekedeteivel, mindenekelőtt ApCsel 2). A keresztények tehát tapasztalhatják Istent mint Atyát, (Jézus Krisztusban) mint Fiút és (az emberre irányuló és az emberben kifejtett működés révén) mint Lelket. Már az újszövetségi iratok tanúsítják ezt a háromságos istentapasztaiást, így például a 2Kor 13,13-ban található áldó köszöntés: „A mi Urunk Jézus Krisztus kegyelme, az Isten szeretete és a Szentlélek közössége legyen mindnyájatokkal!". Isten titkának egyre fokozódó megértését a történelem folyamán a- jándékba kapta az Egyház Istentől. Egyre határozottabban fogta föl, hogy ez az istentapasztalásban adott „háromság” azon alapszik, hogy az Isten maga is háromság. Ennek mint hittételnek a megfogalmazását az a körülmény sürgette, hogy az Egyház felelős vezetői heves viták során a legkülönfélébb támadások ellenében voltak kénytelenek lehetőleg minél világosabban körülbástyázni ezt a hittitkot. Azokból a gyakori ismétlésekből, a- melyeket a 325. évi niceai és a 381. évi konstantinápolyi zsinat megfogalmazott, világosan kitűnnek az első évszázadokban lezajlott küzdelmek: „Hiszünk az egy Istenben, mindenható Atyában... és az Úrban, Jézus Krisztusban, Isten egyszülött Fiában, aki az Atyától született az idők kezdete előtt; Isten az Istentől, Világosság a Világosságtól, valóságos Isten a valóságos Istentől; született, de nem teremtmény, az Atyával egy lényegű, és minden általa lett... és Szentiélekben, Urunkban és éltetőnkben, aki az Atyától és a Fiútól származik...”.