A Szív, 1989 (75. évfolyam, 1-12. szám)

1989-04-01 / 4. szám

KÉRDÉSEK EGYÉNI VAGY KÖZÖSSÉGI MEGFONTOLÁSRA

1. Istent és az embereket szolgáló hivatás: így látom-e az Egyházban létező sajátos hivatásokat? A papi, a szerzetesi és a világi hivatás hogyan valósítja meg ezt a szolgálatot?

2. Követve Mária példáját közvetítem-e másoknak a „csodákat, melyeket Isten bennem megvalósított?” Vagy megőrzőm őket magamnak?

3. Mária Krisztussal egyesülve részt vett az üdvösség nagy művében, hogy az embert a bűn rabszolgaságából megszabadítsa. Ezért el kellett kísérnie Krisztust egészen a keresztig. Mennyiben kérdőjelezi meg Mária egész magatartása életemet?

4. Mi akadályoz minket abban, hogy hallgassuk Krisztust és tanúskodjunk mellette mások előtt?

5. Milyen kapcsolataim és találkozásaim voltak és vannak Krisztussal?

6. Közösségként mit tehetünk még, hogy erősítsük a hittérítő lelkületet a fiatalok körében?

148

BOLDOGSÁGOK

AZ EMBERT CSAK AZ ÖRÖM TEUESÍTÍ KI. BOLDOGSÁG CSAK OTT VAN, AHOL AZ EMBER BOLDOGSÁGOT AJÁNDÉKOZ.

Azok számára, akikben van egy ici-pici humor, és akik szeretnének bölcsekké válni.

1. Boldogok, akik nevetni tudnak önmagukon — nem lesz vége szórakozásuknak.

2. Boldogok, akik meg tudnak különböztetni egy hegyet egy vakondtúrástól — nagyon sok összevisszaságtól kímélik meg magukat.

3. Boldogok, akik mentségek keresése nélkül tudnak pihenni és aludni — bölcsek lesznek.

4. Boldogok, akik tudnak elhallgatni és meghallgatni — ezért új dolgokat tanulnak.

5. Boldogok, akik eléggé intelligensek ahhoz, hogy magukat ne vegyék túl komolyan — környezetük majd megbecsüli őket.

6. Boldogok, akik figyelmesek mások hívására, anélkül, hogy nélkülözhetetlennek hinnék magukat — az öröm magvetői lesznek.