A Szív, 1989 (75. évfolyam, 1-12. szám)
1989-03-01 / 3. szám
139 tanulmányokat végzett, és a budapesti Hittudományi Akadémián 1954- ben teológiai doktorátust szerzett. 1957-59 között prefektus a budapesti Központi Szemináriumban, 1959-73 között kántor Gyöngyösön, Csornán és Albertfalván. Tanított a kántorképzőben, dolgozott az Országos Cecília Egyesületben is. Ő volt a győri egyházmegye összekötője az országos liturgikus bizottságban. 1973-78 között segédlelkész Mosonmagyaróvá- rott, 1976-tól plébános Tatabánya-Alsógallán, 1986-tól spirituális a győri szemináriumban. Szuggesztív, könnyen kapcsolatot teremtő, határozott egyéniség. Tevékenysége által megújult Győrött a szemináriumi élet. Kis- papjaival nagy odaadással törődött. Mint karmelita szerzetes a növendékeket is igyekezett keményebb vonalra vezetni a fegyelemben és a lelki életben. Tagja az egyházmegyei papi szenátusnak, valamint a lelkipásztori és a katechetikai bizottságnak. MIT TEHETNEK MAGYARORSZÁGON A SEGÉDPÜSPÖKÖK? A Szentszék és a magyar állam között 1964-ben létrejött részleges megegyezés végrehajtása során nagy csalódást okozott, hogy a segédpüspökök, akiket ugyanúgy, mint a megyéspüspököket, a Szentszék és a magyar állam kölcsönös bizalma állított az egyházmegyék élére, nem váltak ténylegesen azzá, amire megbízásukat kapták, a megyéspüspökök segítőivé, hanem számottevő munkakör nélkül csak azt csinálhatták, amivel a megyéspüspök vagy az állam nyomására a püspök által kinevezett általános helynök, ill. irodaigazgató alkalmilag megbízta őket. Az eredményes lelkipásztori munkából kiemelt és azután tétlenségre kényszerített segédpüspökök frusztrálva érezték magukat, és sorra mentek vidéki plébániákra lelkipásztornak, ill. már a püspöki kinevezést csak azzal a feltétellel fogadták el, hogy megmaradhatnak plébániájukon. Az is előfordult, hogy a kiválasztott jelölt azzal a megokolással, hogy adott munkakörében többet tud tenni az egyház javára, mint később segédpüspökként, visszautasította a kinevezést. Volt azonban jó következménye is annak, hogy a segédpüspökök vidéki plébániákra kerültek. Itt jobban elérhetőkké váltak az egyházmegyés papság számára, és sokat segíthettek rajtuk azáltal, hogy meghallgatták problémáikat, panaszaikat. A plébános-segédpüspöknek intézkedési lehetősége ugyan nem volt, de spirituálisává vált a papságnak. Az egyházmegyés papság lelki egyensúlya ma - sok ok miatt - a mélyponton van. Minden egyházmegyének függetlenített spirituálisra volna szüksége a papok számára. Gondviselésként is fel lehet fogni, hogy a félreállított segédpüspökök felfedezték ezt a hivatásukat. Amennyiben a félreállított segédpüspök bennmaradt az egyházmegye központjában, állan
