A Szív, 1989 (75. évfolyam, 1-12. szám)
1989-03-01 / 3. szám
136 regély István egri érseket, Gyulai Endre szeged-csanádi püspököt és Konkoly István szombathelyi püspököt. Az állam ahhoz hozzájárult, hogy a Szentszék által kinevezett jelöltek ne átmeneti jellegű apostoli adminisztrátori, hanem mindjárt végleges megyéspüspöki megbízást kapjanak. A politikai vezetés úgy vélte, hogy ezzel jelentős gesztust tett a Szentszék felé, s cserébe arra számított, hogy a hamarosan sorra kerülő segédpüspöki kinevezéseknél a saját jelöltjeit is felvétetheti a magyar püspökök kollégiumába. Ezen jelöltek azonban az idősebb generációhoz tartoztak, a Szentszék viszont fiatal, munkabíró személyeket kívánt a nagy feladatok előtt álló püspökök segítségére rendelni. Az addigi „játékszabályok” mellőzését a Vatikán részéről az állam tárgyalókészségének másfél éves megtorpanása követte. A Vatikán magatartásának változásában a püspöki kar megfiatalításának szándékán kívül szerepet játszhatott az is, hogy az elődjénél jobb helyzetismerettel rendelkező és a helyi egyházak pasztorá- lis küldetését jobban hangsúlyozó új vatikáni „utazó nuncius", Colasuon- no érsek munkaképes püspöki kar létrehozását tartotta szem előtt, s el akarta kerülni az állammal szembeni szolgálatoknak püspöki kinevezéssel való jutalmazását. A stagnáláshoz vezető feszültségeket végül is a Szentszék álláspontja javára oldotta meg az a tény, hogy az egyház és az állam kapcsolata s benne a Szentszék álláspontja időközben a magyar egyházpolitikában fontos kérdéssé vált. Ebben az összefüggésben lényegtelen, hogy a magyar egyházpolitika engedékenyebb voltát a nemzetközi feszültségek enyhülése s benne a szocialista országok valláspolitikájának kedvező a- lakulása indította-e el, vagy a magyar gazdasági élet krízise, melyben fontos volt, hogy a külföldi hitelek elnyerését ne nehezítse az egyházi élettel szembeni merevség, avagy az egyház pasztorális tevékenységét, emberformáló működését akarta a politikai vezetés megkönnyíteni, hozzájárulva a személyi előfeltétel biztosításához. Az egyház és az állam közötti kapcsolat javulásának tényei Magyar- országon szembetűnőek. Különösen említésre méltó, hogy: 1) a katolikus egyház nyilvánosan ünnepelhette meg Szent István halálának 950 éves évfordulóját országos ünnepségsorozat keretében, melynek során Szent István épen maradt jobb kezének nemzeti ereklyéjét, a Szent Jobbot valamennyi püspöki székhelyen köztiszteletre állíthatták ki, s a rendőri őrizettel szállított ereklyét minden alkalommal a papságon és a híveken kívül a helyi hatóságok magas rangú képviselői is üdvözölték és búcsúztatták. 2) A magyar állam már 1985 óta új vallásügyi törvényt készít elő, mely szakítani akar az eddigi belső rendeletekkel és utasításokkal való irányítás rendszerével, s a jövőben a vallásszabadsággal és az emberi jogokkal jobban összhangban lévő, törvényekkel szabályozott kapcsolatot kíván fenntartani az egyházzal, átalakítva a mostani nagy apparátussal dolgozó
