A Szív, 1988 (74. évfolyam, 1-12. szám)
1988-02-01 / 2. szám
90 Szeder Mihály A lőcsfalvi pap naplójából Öt éve volt az utolsó bérmálás a faluban. Újra bérmálás lesz. A nép lázban ég. Folyik a nagy előkészület minden vonalon. A bér- málandók rendszeresen járnak az előkészítő oktatásokra. A vasárnapi szentbeszédek, a liturgia a nép lelkét készítené elő. A családokban csak erről folyik a szó, főleg BÉRMÁLÁS azoknál, akiknél valaki bérmálkozni fog, vagy bér- maszülő lesz. Gyarmatiék és Konczék szomszédok. LÖCSFALVÁN Igen közeli szomszédok, mert házuk két vége „ösz- szerúg”, mint ők mondják, és közös udvaruk van. A két anya szüntelen tárgyal: kik legyenek a bérmaszülők. Mindkét családból egy-egy lányka fog bérmálkozni. A Kati meg a Luca. Iskolatársak. Tizenkét évesek. Szüntelen együtt vannak. Most is, mikor a két anya a bérmálást tárgyalja, a két. lány fülei szinte kinyúlnak a hajuk alól, mert arról van szó, ki legyen a bérmaanyjuk, milyen ruhát varrjanak a bérmálásra, milyen ajándékokat remélnek kapni, mi legyen az ünnepi lakoma étrendje. . . Mikor aztán a két lányka együtt van, ők is ebben az irányban beszélgetnek, megismétlik, amit anyjuk mondott. Kit szeretnének bérmaszülőnek, vajon, akárki lesz is majd, milyen ajándékot remélnek. Milyen ruhát varr nekik anyjuk. Mivel testi-lelki jóbarátnők, szeretnék, ha mindenben egyformák lennének, már kérték is anyjukat. . . S ez így megy faluszerte. * * * A plébánián szintén erről folyik a szó. A lőcsfalvi pap és káplánja is az elkövetkezendő bérmálást tárgyalja. — Ez nem tetszik nekem — szól a plébános ez túlságosan emberi, anyagias szempont. Mint hallom és tapasztalom, nem a lelki szempont uralkodik a falu hangulatán. A bérmálás szentsége arra irányul, hogy a bérmaszülők választásával is emeljék egyéni vagy családi tekintélyüket. Mert az, hogy ki a bérmaapa vagy a bérmaanya, sokat számít nekik. A család nívóját emeli vagy süllyeszti — folytatja a pap. — Nem is szólva a bérmálandók beszélgetéséről. Ez is lehet a hangulat hőmérője. Nem is lehet elkerülni, hogy az ember meg ne hallja, hiszen a gyerkőcök, sőt a nagyobbak is szinte nyíltan tárgyalják a dolgot. Az ember hallja, amint kérdik: ,,No, te mit kapsz majd bérmaajándékba?” „Óh, a te bérma-apádgazdag ember!” „Milyen ruhád lesz?” „Az enyém a nagybácsim lesz — mondja egy fiú —, de ők nagyon szegények!” „Hát te mit szeretnél kapni?” kérdi egy másik — így szövi a lőcsfalvi pap a beszámolóját.
